A könyv a dualista államszerkezet kialakításától a hármas szövetség létrejöttéig kíséri nyomon a Monarchia külpolitikájának formálásában jelentős szerepet betöltő (de e szerepét inkább a színfalak mögött eljátszó) hatalmi csoportosulásnak, a vezető bécsi katonai köröknek a külpolitika alakítására vonatkozó törekvéseit. Heiszler Vilmos kutatásainak alapját a történeti irodalomban eddig fel nem használt forrásanyag, Habsburg Albrecht főherceg levéltára képezi. Az itt található katonai dokumentumok, valamint Albrecht politikusokkal és a hadsereg képviselőivel folytatott levelezése nyomán mutatja be a szerző a katonai elképzelések és a külpolitika kapcsolatának alakulását. Munkájában mindvégig szem előtt tartja a szélesebb társadalmi-belpolitikai összefüggéseket is. Felvázolva a hadseregnek a polgári átalakulási folyamatban betöltött szerepét, párhuzamot von a németországi fejlődéssel, s megállapítja: a hadsereg mindkét országban a feudális-abszolutista erők egyik legfontosabb bástyája maradt.