A Magyar Köztársaság 1999. óta a NATO tagja. A belépést követően több lényeges elvi és gyakorlati módosítás történt a Magyar Honvédségben. Ezek többségének értékét és jelentőségét nem vitatva megfigyelhető, hogy a fegyveres erő személyi biztosításában nem történtek olyan módosítások, amelyek teljes összhangban lennének a fejlődés irányaival.

Személyi biztosításon a magyar katonai szaknyelv azt érti, hogy annak keretében töltődnek fel a haderő szervezetei tisztekkel, tiszthelyettesekkel, legénységi állományú katonákkal és polgári dolgozókkal, akik elsajátítva a beosztásukhoz fűződő szakismereteket és gyakorlatot, képesekké válnak a rendeltetésükkel kapcsolatos feladatok ellátására.

A személyi biztosítás problémáinak az értelmezése és azokból a jelenlegi és a jövőbeli körülményeknek legmegfelelőbb módszerek kialakítása alighanem a legfontosabb feladatok egyike, a NATO kompatíbilis magyar fegyveres erő további korszerűsítése terén.

A személyi biztosítás témájával a magyar hadtudomány művelői közül az utóbbi évtizedben már néhányan foglalkoztak. Megjelent írásaikat tanulmányozva erősödött meg az az elhatározás, hogy ezekre az írásokra reagálva, illetve támaszkodva rendszerezésre kerüljenek az oktatómunkában és a gyakorlati tevékenységek során szerzett tapasztalatok és a közreműködőkben felmerülő gondolatok.

A segédlet első része az érvényes jogszabályokat a haderő átalakítás és a jelenlegi személyi biztosítás alapvető módszerét, a hadkötelezettségre épülő rendszert, annak főbb jellegzetességeit ismerteti. A tanulmány második része az önkéntes rendszerre történő átmenet személyi biztosításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, kellő hangsúlyt adva annak, hogy a honvédség tiszti, tiszthelyettesi és legénységi beosztásai feltöltéséhez milyen elvek és módszerek kapcsolódnak.