Megtisztelő számomra, hogy előszót írhatok ahhoz a kiadványhoz, amely hagyományaihoz híven a Nemzetbiztonsági Hivatal tevékenységéről készít mérleget. Mint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában résztvevő államtitkár elégedetten állapíthatom meg, hogy e szolgálatok vezetése és állománya nagy erőfeszítéseket tesz, hogy eleget tegyen a kor kihívásainak és sikeresen teljesítse feladatát. Miközben az NBH mindinkább beágyazódik a társadalomba és megszerzi annak megbecsülését. Ez pedig jelzésértékű, hiszen az újabb kori magyar történelem úgy alakult, hogy a mai NBH-val az adott időszakban párhuzamba állítható szolgálatokat a lakosság nem szerette, és nem is bízott bennük, alapos oka volt rá: elegendő végiggondolni a múlt század történetét.

Az NBH ezzel szemben tekintélyt szerez magának, és a társadalom pozitív képet alkotott róla: ez azon is lemérhető, hogy hányan keresik az évkönyvét, hányan kattintanak rá honlapjára az interneten, és hány fiatalember kíván e szolgálat hivatásos tagja lenni. Nagyon fontos, hogy – szakszerű, tisztességes munkával – megőrizzük és gyarapítsuk ezt a bizalmat, amely csakis a demokratikus Magyar Köztársaság és benne megkülönböztetés nélkül minden állampolgár érdekét védi, s mely nem használható fel pártérdek vagy más részérdek szolgálatára.

A feladatok nem könnyűek, nem egyszerűek. A globalizmus időszakában az NBH munkájában is előtérbe kerülnek olyan tartalmi elemek, amelyek összefüggnek a világban végbemenő fejleményekkel. Szeptember 11. megmutatta, hogy a fanatikusok gátlástalansága párosulva a technika legkorszerűbb vívmányaival eddig nem látott terrorfenyegetést jelent. Magyarország eddig nem szerepelt a terroristák „célországa” között, de ez nem automatizmus. Az NBH-n is múlik, hogy így maradjon, és a lakosságunk nyugalma továbbra is biztosítva legyen. Az alkotmányos rendünk elleni szélsőséges fenyegetésekre is figyelmet kell fordítani. Közeledő csatlakozásunk az EU-hoz különös nyomatékot ad annak, hogy hazánk nem válhat az európai szélsőséges organizációk gyülekezőhelyévé. És a feladatok, a követelmények még hosszan sorolhatók. Változik a NATO arculata, amelybe beléptünk, de az Észak-atlanti Szövetség tagországaként mindenképp számolnunk kell az ellenérdekelt titkosszolgálatok megnövekedett érdeklődésével, következésképpen fokozni kell együttműködésünket a partnerszolgálatokkal. Tapasztaljuk, hogy a szervezett bűnözés mind kevésbé ismer határokat, és egyre veszélyesebb módszereket alkalmaz, hogy erősítse pozícióit: esetenként megpróbálkozik a hídveréssel a legális gazdaság felé. Ezzel a fenyegetéssel sem lehet felvenni a harcot az NBH nélkül. A közélet tisztaságához, a vezetők kikezdhetetlenségéhez járulnak hozzá a körültekintő, alapos nemzetbiztonsági ellenőrzések.

Én magam biztos vagyok benne, hogy a szolgálat alkalmas a fent említett és a meg nem említett feladatok sikeres végrehajtására. Azért bízom ebben, mert az NBH állománya felkészült, a Magyar Köztársaság demokratikus rendjének megvédése és törvényeinek betartása iránt elkötelezett férfiakból és nőkből áll. Másodszor, mert olyan vezetők állnak a szolgálat élén, akik már nem egyszer bizonyították, hogy alkalmasak feladatuk ellátására. Harmadszor pedig azért, mert tudom, hogy a kormány, amely nagyra értékeli munkájukat, minden szükséges és lehetséges feltételt biztosít a Nemzetbiztonsági Hivatal működéséhez.

Tóth András
politikai államtitkár