Az egyik legtöbb vitát és problémát kiváltó kérdéskör a rendszerváltás óta a cicivil-katonai kapcsolatok, illetve a civil kontroll kérdésköre, és éppen az erről szóló különböző írásoknak és vitáknak a nagy száma mutatja, hogy ez az ügy még nincs nyugvóponton, s rendezése a vártnál jóval több időt fog igénybe venni.

A haderő polgári irányítása tekintetében a különböző európai és amerikai civil kontroll modellek vélhetően kevéssé alkalmazhatóak az átalakulásban lévő közép-kelet-európai országok számára. Az angolszász modell közvetlen átvétele és alkalmazása rengeteg buktatót rejt, főleg azért mert például egy olyan fiatal nagyhatalomnak, mint az Egyesült Államok, tehát egy szuperhatalomnak a gyakorlata teljesen más történelmi tradíciókon, társadalmi-kulturális környezeten és másfajta képességeken alapszik. Ezért valószínű, hogy a civil kontrollal kapcsolatos viták és a kutatás során érdemes közelebbi példákat is megnéznünk. Az európai példák közül a kiemelkedő fontosságú lehet megismerni a NATO-tagállamok valamint egyes „semleges” államok civil kontrolljának működési mechanizmusát.

A francia modell tanulmányozása és ismertetése hiánypótló próbálkozást jelent, ugyanis az SVKI gondozásában már több tanulmánykötet jelent meg ebben a témában (az USA, a brit, és a volt szocialista országokban működő civil kontroll). Ezek mellett – reményeim szerint – a francia modell megismerése is hasznos lehet mind a témával foglalkozó katonák, mind pedig a civil szakértők számára.

Írásom tulajdonképpen ehhez a törekvéshez kíván hozzájárulni: a francia modele de défense-ot mutatja be, különös tekintettel a civil kontroll érvényesülésének feltételeire. A civil kontroll kérdéskörének tanulmányozását komoly kihívásnak tekintettem, és főleg abból a szempontból vizsgáltam a kérdést, hogy a nyugati modellek mely elemei hasznosíthatók térségünkben illetve hogyan lehet a civil kontrollal kapcsolatos jelenségkört Magyarországon alkalmazni A franciaországi kutakodásaim, kutatásaim 1995 végére nyúlnak vissza, amikortól kezdődően szoros kapcsolatban álltam a francia védelmi minisztériummal, illetve több oktatási intézménnyel. A francia kutatók mindvégig igen segítőkészek voltak: minden hozzáférhető dokumentumot, illetve írásos anyagot a rendelkezésemre bocsátottak. Ezeken a kezdeti sikereken felbuzdulva aztán végül is az SVKI igazgatója kért föl arra, hogy a francia honvédelmi struktúrát, és annak a civil kontrollt tartalmazó elemeit foglaljam össze egy dolgozatban.

Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik értékes megjegyzéseikkel, kommentárjaikkal és kritikájukkal elősegítették a munka megjelenését: Gazdag Ferenc, Csizmadia Sándor, N. Rózsa Erzsébet, Szabó János, Vincze Hajnalka, Tálas Péter.