Az olvasó annak a konferenciának az anyagát tartja kezében, amelyet 1995 szeptemberében közösen rendezett a Hadtörténeti Intézet és a Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet. A rendezvény kiinduló gondolata a kapcsolódás szándéka volt; a kapcsolódásé ahhoz a világméretű rendezvénysorozathoz, amely az ötven évvel korábbi, Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadásnak kívánt emléket állítani. Természetesen a mementó nem öncélú: a pusztán a múltba néző tiltakozás még az ötvenedik évforduló emlékezéshullámában sem elégséges, ezért a szervezők komplex áttekintést kívántak nyújtani a nukleáris energiához kapcsolódó kérdések teljes skálájáról.

Először is arról az útról kellett szó essen, ahogyan az emberiség – végül is történelmileg rendkívül rövid idő alatt – eljutott az atomenergia felszabadításához szükséges ismeretekhez. A tudománytörténeti bemutatás egyúttal fejlődéstörténet is: a fizikatudomány fejlődése elválaszthatatlan a műszaki fejlődéstől, az pedig a fegyverek fejlődésétől, ez utóbbi okán pedig óhatatlanul szóba kerül az ezen eszközök alkalmazására vonatkozó elképzelések (doktrínák) taglalása, s a megfelelő biztonságpolitikai környezetbe való belehelyezése. Az előadók ennek megfelelően tekintették át a nukleáris energiához vezető utat, a szükséges technikai berendezések megépítésének és működtetésének hogyanjait, s végül a a nukleáris fegyverek megjelenésének hatását a hadviselésre. Nem volt kifejezett célja a konferenciának a felhalmozott nukleáris fegyverkészletekkel való foglalkozás, de lehetetlennek bizonyult eltekinteni ettől a veszélyforrástól, tekintettel arra, hogy a meglevő készletek többszörösen elegendők az emberiség teljes elpusztítatásához. Bár az elkövetkező évtizedben várhatóan jelentősen csökkenni fog az atomfegyverek mennyisége, de korszerűsítésük, s proliferáció jelensége nyomán maga a veszélyforrás továbbra is megmarad.

A békés célú gyakorlati felhasználás története 1941 decemberében kezdődött, amikor Chicagóban sor került az első önfenntartó, maghasadáson alapuló láncreakció megvalósítására. Azóta ennek területe kiszélesedett (izotópgyártás, gyógyászat, ipari alkalmazások, mezőgazdaság, energiatermelés), s megteremtődtek ezen nagyon veszélyes eszköz ellenőrzésének nemzetközi szervezeti keretei is (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség). A Szovjetunió és az USA közötti nukleáris paritás kialakulása után pedig gyorsuló ütemben születtek a nukleáris fegyverkísérletek korlátozását célzó egyezmények is. E folyamatról ugyancsak olvashatnak e füzetben.

A Pax Atomica konferencia anyagának megjelentetésével a Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet hozzá kíván járulni korszakunk legnagyobb horderejű, rendkívüli veszélyeket, de ugyanakkor rendkívüli lehetőségeket is hordozó tényezőjéről, a nukleáris energiáról szóló ismereteink elmélyüléséhez.

Végül köszönetet szeretnénk mondani a Honvédelmi Minisztérium Oktatási és Tudományszervező Főosztályának a kiadvány megjelentetéséhez nyújtott támogatásáért.

Budapest, 1995. október 25.

Dr. Gazdag Ferenc