1999. március 12-től Magyarország a NATO tagja. Geopolitikai és stratégiai megfontolásokból – szem előtt tartva természetesen földrajzi helyzetünket – hazánk az Észak-atlanti Szervezet déli szárnyához került.

Magyarország új irányú és tartalmú nemzetközi elkötelezettsége nemcsak katonai szempontból meghatározó. Alapvetően hatni fog a magyar-olasz, és tágabb értelemben a magyar-mediterrán kapcsolatok szinte minden területén. Az eredményes együttműködés alapja és feltétele közismerten az, ha a partnerek jól ismerik egymást, a másik fél történelmét, kultúráját, gazdasági és politikai helyzetét, felfogását és nem utolsó sorban az emberek mentalitását...

Ezt a tanulmány minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó többet – természetesen korlátozott mélységben és terjedelemben – és összefüggéseiben ismerjen meg a térség azon országairól, amelyekkel békében és válsághelyzetekben kell együttműködnünk. Pirityi Sándor élvezetes stílusban és mélységeiben mutatja be olvasóinak az ezredforduló Franciaországát, Olaszországát, Spanyolországát, Török- és Görögországát, mindazon partnerországokat, amelyekkel hosszú távú közösséget vállaltunk.

(A Szerkesztő)