„A szerző kitűnően »átközvetíti« érzelmeit az Olvasó felé, ugyanakkor tárgyszerű, igazságos. Nemcsak saját, de édesanyja mélységes fájdalmát is átéli. »A harminckilenc évnyi özvegység, börtön, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság, álságos hivatalos ígérgetések és hazudozások« kit ne kezdenénk ki és kit ne kényszerítenének az elfogyás mezejére? Hát lehet erről érzelem nélkül beszélni? Azt hiszem, nem. Talán ettől szép a történelmi dokumentumregény, talán ezért olvasmányos, érdekes, lenyűgöző, megrázó, ugyanakkor mélyen emberi. Sors, tragédia! Az övé, családjáé, társaié és mindig ott a miért? Miért kellett fiatalon, értelmetlenül meghalnia Sólyom László altábornagy vezérkari főnöknek? – Kötél általi halál. – Miért? Miért vették őrizetbe és hurcolták el 1950. május 20-án éjjel a II. ker. Eszter utcai lakásából? »Demokrácia ellenes szervezkedés«?! »Hűtlenség«?! Mit jelent ez? Tudjuk, talán a kérdés költői, de a mai napig nem értjük! Koncepció!! Május 20-án éjjel az édesanyját – férje után negyedórával – két kicsi gyerekével Mátészalkára elhurcolja négy ÁVH-s. Ezután Kistarcsa. Börtön. Internálás. A megrázó és szinte élőképként az Olvasó elé tárt történések, a tárgyak, eszközök, a nehézségek leírása megragadó. A Sólyom családon keresztül szinte az 50-es évek történése fókuszába kerülünk és ezen keresztül hiteles képet kapunk a politika, a katonai felső vezetés elítélendő gaztetteinek csokrából. Véleményem szerint a mű azonban mégsem családregény. Egy család tönkretételének, lehetetlenné tételének lehetünk tanúi, – amelyen keresztül érzékelhetjük, hogy a magyar jog- és hadtörténelemben kirívó, kreált koncepciós ügy tulajdonképpen nem más, mint az 1945 utáni első és képzett vezérkar megsemmisítése, likvidálása nem csak átvitt értelemben, hanem fizikálisan is.”

– Részlet a könyvhöz írt lektori ajánlásból –