A kisebbségek ügye Közép-Európa legerősebb társadalmi feszültségképző tényezője, s bizonyos kisebbségiek esetében ez a helyzet még a XX. században etnikailag kivételesen homogénné lett Magyarország esetében is fennáll. Bár a hazai társadalomtudományi érdeklődésen belül igen komoly hagyománya van a kisebbségi kérdésekkel szembenéző kutatásnak, a konzekvens igazmondás e kérdésekben, csakúgy, mint a valódi válaszok iránti közösségi igények megfogalmazódása igencsak új keletű, nagyjából a rendszerváltással egyidejű.

A védelmi szektorban, amely mindig igen érzékeny volt a kollektív teljesítőképesség maximalizálását akadályozó, hatásfokát romboló mozzanatokkal szemben, Magyarországon szintén csak nemrég kaphattak nyilvánosságot azok a problémamegfogalmazások és a rájuk választ kereső kutatások, amelyek a kisebbségi kérdések biztonsági relációi kapcsán a polgári demokráciákban folyamatosan tárgyai a közbeszédnek. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián az általam vezetett Szociológia tanszék kapott a rendszerváltozás folyamatának felerősödésével egyidőben megbízást arra, hogy az alternatív katonai szolgálat, illetve a vallásgyakorlás intézményesítését befolyásoló tényezőket tudományos igényű kutatás tárgyává tegye. Néhány évvel később 1992-ben a Stratégiai Kutató Intézet főmunkatársaként szerveztem az első, polgári-katonai szakértőket összefogó szemináriumot a nők katonai szolgálatának kérdéseiről, s 1994–96-ban Soros-ösztöndíjasként lehetőségem nyílt a cigány katonákhoz kapcsolódó befogadás-vizsgálat lebonyolítására.

E könyv, amelyet kezében tart az olvasó, a saját több mint egy évtizedes kutatói eredményeimen kívül természetesen tartalmazza mások időközben született munkáinak – sokszor kritikai – feldolgozását is. Úgy véltük, ideje volt végre áttekintő, rendszerező, önismeretünket erősítő, igényes elméleti keretekbe illesztve rendszerezni e rendkívül kényes terület legfontosabb kérdéseit és a ma ezekre adható válaszainkat.