A fegyveres erők „polgári vezérlésének” német koncepciója történelmi tapasztalatokon és az 1949-ben született német alkotmányon alapul.

Amikor az 1950-es évek elején a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzet – a két tábor kialakulása, a hidegháború kezdete – szükségessé és indokolttá tette egy új típusú (nyugat)német fegyveres erő létrehozását, a háború elvesztésétől és a nácizmus következményeitől sokkolt német társadalomnak súlyos politikai, ideológiai és tudati problémákkal kellett megküzdenie. Ebben a bizonytalan társadalmi közegben az 1950-es években megalkotott német „katonai alkotmánynak” nemcsak a polgári demokratikus követelményeknek kellett maximálisan megfelelnie, hanem, egyfelől gyökeresen felszámolnia a német haderő porosz-militarista katonai gondolkodását, másfelől biztosítania, hogy az új eszményekre épülő, új típusú hadsereg soha többé ne lehessen állam az államban, soha többé ne folytathasson hódító politikát. A feladatot nehezítette a porosz hagyományokon nyugvó tradíciók rejtett továbbélése a háború elvesztését követően is.

A vesztes Németország helyzete tehát a második világháború után gyökeresen eltért nemcsak a győztes demokráciák, de a többi vesztes állam helyzetététől is. A „bűnös nemzet”, a „bűnös hadsereg” sokkja külső és belső kényszereket mozgósított és természetesen kialakította a „bűntudat filozófiáját” is.

Németország kettéosztottsága, két szemben álló tömbhöz tartozása különösen az ötvenes években azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy fegyveres konfliktus esetén németeknek németek ellen kell harcolniuk.

Az új hadsereg szellemiségét meghatározni kívánó lnnere Führung „filozófiájának” gondolatmenete és terminológiája nemcsak a porosz-német katonai mentalitástól különbözik – ez egyébként is kiemelt céljai közé tartozott –, de eltér a Magyarországon ismertebb angolszász „civil vezérlési filozófiáktól” is. A magyar katonai gondolkodást az utóbbi években jelentősen befolyásoló ugyancsak az ötvenes években született Huntington monográfia: A katona és az állam pl. a mai napig nincs németre lefordítva. (A hadsereg „konzervatív realizmusa”, tradicionális intézményi jellege, az „objektív és szubjektív civil ellenőrzés” ismeretlen fogalmak a német katonai szakirodalomban, éppúgy, mint a polgári vezérlés.)

Az Innere Führung tanulmányozását különösen aktuálissá teszi számunkra, hogy mint a civil vezérlés sok tekintetben legradikálisabb és legátfogóbb koncepciója nagy gondot fordít a hadseregen belüli interakciókra, az „egyenruhás állampolgár”, a politikusan gondolkodó katona tudatformálására is. Ugyanakkor éppen a sajátos német történelmi helyzetben gyökerező egyedi jellegénél fogva nem tekinthető számunkra maradéktalanul átveendőnek, azonban számos részterületen nemcsak tanulságul, hanem mintául is szolgálhat. Koncepciójának elemei, eljárásmódja, logikája és nem utolsó sorban megvalósulásának 40 éves tapasztalata segítséget nyújthat egy új magyar katonai gondolkodásmód és koncepció kialakításához.

Sajátos, hogy számos közös probléma ellenére a magyar hadtudományi kutatás eddig szinte semmit sem foglalkozott az Innere Führung többdimenziós problematikájával.

E tanulmány, mely egy négyhónapos kutatómunka eredménye, ezért nem vállalkozhat többre, mint hogy felvázolja az Innere Führung elméletét, működésének mechanizmusait, gyakorlati megvalósulásának nehézségeit és eredményeit, a körülötte kibontakozó vitákat és különösen a 90-es évek kihívásait, mai aktualitásának kérdéskörét.

A szerző ezúton is köszönetet mond a Konrad Adenauer Alapítványnak és az Innere Führung Központnak, hogy kutatómunkájának feltételeit a legmesszebbmenőkig biztosították.