A SZERZŐ ELŐSZAVÁBÓL:

Újraolvasva ezeket az írásaimat, számos régi történet bukkant fel emlékezetemben. Az első kísérletek a különböző szerkesztőségekben (Hadtörténelmi Közlemények, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Élet és Irodalom stb.), majd a szerkesztőségi megkeresések (a Palócföld, a Forrás, a Bécsi Napló s más folyóiratok és lapok részéről), illetve az alkalmankénti „számonkérések”. Mert egy fiatal, pályakezdő hadtörténész számos esetben nem feltétlenül úgy írt egy-egy könyvről, mint ahogy azt a kor „nagy emberei” tették az 1980-as években – főleg azoknak is az elején, közepén –, amikor is az ő véleményük volt, illetve kellett volna, hogy legyen a „zsinórmérték”.

Csakhogy az az én számomra egykor is, ma is az ismeretanyag volt. Nem véletlen tehát, hogy nem ugyanazt – és nem úgy! – írtam a Magyarország a XX. században című kötetről az Élet és Irodalomban, mint Berecz János a Népszabadságban, és nem Battonyát fogadtam el az „első felszabadított magyar településnek”, mint Puja Frigyes egykori magyar külügyminiszter. Amit aztán levelében szóvá is tett az És-beli ismertetésem megjelenése után, és Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a volt Szovjetunió volt Kommunista Pártja főtitkárának üdvözlő táviratát jelölte meg fontos forrásnak e kérdésben. Akkoriban természetesen még sem a Szovjetunió, sem a Szovjetunió Kommunista Pártja előtt nem szerepelt a volt!

Szakály Sándor