A Német Szövetségi Köztársaság Nyugat-Európa jelentős országai közé tartozik. A lakosság száma és az egy főre jutó termelési érték szempontjából az ország megelőzi az Európai Gazdasági Közösség másik két nagy országát, Franciaországot és Angliát. Az Észak-atlanti Szövetség európai partnerei közül az NSZK rendelkezik a legnagyobb hadsereggel, és a Nyugat országai közül a legnagyobb valutatartalékkal. Utóbbi miatt pénzügyi nagyhatalomnak is számít. Ezen túlmenően leghosszabb a határa a szocialista közösséggel, és az NSZK-nak a legnagyobb a külkereskedelme a szocialista országokkal.

A helyzet természetes velejárója, hogy hazánkban nagy figyelmet szentelnek a nyugatnémet politika eseményeinek és fejlődésének. A sajtóban, tömegtájékoztatási eszközökben fellelhető napi híreken túl azonban az olvasó kíváncsi arra is, hogy milyen módon függnek össze a konkrét napi események az adott ország – jelen esetben az NSZK – hosszú távú társadalmi, gazdasági, politikai és katonai céljaival.

Jelen kötet nem vállalkozik arra, hogy az NSZK kül- és katonapolitikájának valamennyi konkrét területét bemutassa. Nem a szigorúan vett történeti, hanem politikai, katonai szemszögből vizsgálja az 1945-től napjainkig tartó időszakot. A történelem és hadtudomány szempontjából ez az időszak túl közeli ahhoz, hogy levéltári anyagok és más dokumentumok alapján mód volna pontos feldolgozására. Másrészt viszont a politikai tudományok feladata, hogy már a jelenkorban választ keressenek azokra a kérdésekre, amelyek történeti és hadtudományi feldolgozására még objektív okokból várni kell. A kül- és katonapolitikában való tájékozódás nem várhat a történelmi perspektíva elérésére.

A könyv tehát az NSZK hivatalos és érvényesülő kormánypolitikájának alapját mutatja be, amelynek ismerete, bírálata mindenkor szükséges, de mindez nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy erre a politikára nem a kritika, hanem az alapjául szolgáló tények hatottak. Ez vonatkozik a revansizmus kérdésére is, ami az utóbbi időben gyakran konfrontációk forrásává vált.

1984. december 3–4-én ülésezett a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága. „Az európai államok határait, társadalmi-politikai berendezkedésüket és a második világháború után kialakult egyéb területi-politikai realitásokat kétségbe vonó koncepciók veszélyeztetik a békét és a biztonságot. A háború utáni európai határok sérthetetlenek” – szögezte le a berlini ülésről kiadott közlemény. Külön felhívta a figyelmet a nyugatnémet revansista erők aktivizálódására és a Nyugat-európai Unió Tanácsának arra a döntésére, amely feloldotta a nagy hatótávolságú rakéták és hadászati bombázók gyártásának az NSZK-ra vonatkozó tilalmát.

A nyugatnémet fejlődésben jelentkező ezen tendenciák okát, hátterét, magyarázatát és fejlődését csak az NSZK kül- és katonapolitikájának az összefüggései teszik érthetővé (amely természetesen befolyásolja a belpolitikát is). A fejlődés szempontjából a tények döntőek, és a politikai, ideológiai, hadászati, stratégiai prognózist is csak ezen az alapon lehet megkísérelni. Különös hangsúlyt fektet a kötet az NSZK katonai, nyugati és keleti politikájának szerves egységet képező összefüggéseire, dialektikus kölcsönhatásaira. Az összefüggések vázolása nemcsak azt kívánja előmozdítani, hogy az NSZK napi politikájának eseményei az egész rendszerbe beilleszthetők legyenek, hanem közvetve is, hogy rávilágítson a szocialista országok elvi álláspontjára, ami – következetes ideológiai alapjuk és politikájuk eredményeként – lehetővé tette az európai enyhülés és biztonság alapjaínak megteremtését, valamint elvi kiindulópontot biztosít a hosszú távú katonai leszereléshez is.