A polgári-katonai együttműködés (CIMIC „Civil-Military Co-operation”) napjaink egyik fontos kérdése, de ha a 2001. szeptember 11-ei eseményekre gondolunk, talán még a legfontosabbak közé is sorolhatjuk. Az embereknek ugyanis — most is ugyanúgy, mint a történelem során mindig — az egyik alapvető igénye a biztonságos létük iránti igény. A biztonság megteremtése és fenntartása a fejlett társadalmakban egyre összetettebb feladat, és ezért annak megvalósítása csak több szerv közös és célirányos tevékenysége eredményeként jöhet létre. Természetesen különös fontosságú az, hogy a biztonság megteremtésében és fenntartásában kulcsfontosságú szervek (fegyveres testület, rendvédelmi szervek) ez irányú tevékenysége összehangolt legyen, és mindezeknek a szervezeteknek a működése és céljai összhangban legyenek azok érdekeivel, akikért mindez történik.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a biztonság helyreállítása, fenntartása érdekében kifejtett tevékenység csak addig ismerhető el, míg az nem sérti más közösségek jogait és az esetek többségében éppen ezért csak akkor lehet eredményes, ha sikerül az érdekek összehangolása. A mai korban a hadviselés békefenntartó műveletek elképzelhetetlenek a katonai szervezetek és a civil szféra együttműködése nélkül. A nemzetközi közösség ma már érzékenyen figyeli a katonai műveletek hatékonyságát, a területen élő lakosság sorsát és az állami vezetés ez irányú döntéseit, a közigazgatás helyzetét a hadműveleti területeken.

Mindezek miatt mára a katonai vezetővel szemben ugyanúgy igényként jelentkezik azon ismeretek megszerzése, amelyek a polgári-katonai együttműködés témájában megjelentek, mint a hadakkal való műveletek tudományában szerzett jártasság. A katonai vezetésnek és a végrehajtó szervezeteknek számolni kell azzal, hogy az ismereteken túl jártasaknak kell lenniük a civil vonatkozású kérdésekben, amelyek nemcsak a katonai szervezeteket segítik céljaik elérésében, hanem a civil hatóságoknak is segítséget nyújtanak a lakosság életének és anyagi javainak védelmében. Ennek a jegyzetnek nem célja a CIMIC teljes rendszerének megismertetése, hanem csak adalék kíván lenni a katonai képzésben résztvevők számára a polgári oldal jobb megismeréséhez, természetesen nem nélkülözve a katonai szervezetek feladatainak leírását sem.

Korábban a polgári-katonai együttműködés szinte csak úgy volt ismert, mint a hadszíntér előkészítés. Természetesen ettől ez a feladat sokkal több. A polgári védelem már a kezdetektől fogva volt hivatva betölteni a kapocs szerepét a katonai szervek és a polgári lakosság között. Ennek bemutatásával szeretném érzékeltetni a polgári védelem szükségességét és irányító szerveinek fontosságát, ami nemcsak hazánkban, hanem valamennyi NATO országban jelentős szerephez jutott az elmúlt időben. A NATO létrehozta azokat a szervezeti elemeket, amelyek felelősek a művelet során a polgári-katonai együttműködés megteremtéséért, és hasonló szervezetek fognak létrejönni hamarosan a tagországok hadseregeiben is.

A vezető szervekben megjelenő CIMIC tiszteken túl szükség van azokra a katonai alakulatokra, amelyek kifejezetten CIMIC tevékenység végzése céljából kerültek felállításra és lettek kiképezve. Mivel a jegyzet alapvetően a polgári védelem oldaláról közelíti meg a kérdéskört, olvasásánál figyelemmel kell lennünk a magyarországi viszonyokra, nevezetesen arra, hogy a polgári védelem irányítási rendszere megváltozott, de a tevékenység végrehajtása a katasztrófavédelem egységes irányítása érdekében létrejött szervezetnek ugyanolyan feladata, mint az előd szervezetének. A jegyzetben be kívántam mutatni a polgári védelem fejlődését, mivel úgy gondolom, hogy legjobban ezen keresztül érthető meg, hogy a polgári-katonai együttműködés kialakulása nem napjaink új elemélete, hanem a történelem során szükségszerűen kialakult forma. A hadviselés, békefenntartás mai formái nélkülözhetetlenné tették a katonai szervezetekben alegységek, vezetési szintek létrehozását, ahol e területhez értő szakemberek tervezik, szervezik a feladatokat, és az ő irányításuk alatt működik együtt a katonaság és a polgári hatóság. Az együttműködésnek külön teret szenteltem, mivel a honvédség és a civil szervezetek közötti feladat-megosztás és a végrehajtás csak együttműködés formájában valósulhat meg.

Az elmúlt évben készült el a Polgári Katonai Együttműködés Irányelvei NATO-dokumentum az MC—411, amely a honvédségre nézve határoz meg a jövőben feladatokat. A jegyzet segítségére lehet mindazoknak, akik a témával foglalkozva meg szeretnék érteni a polgári védelem lehetséges szerepét az együttműködés terén.