A szocialista országok kollektív védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés immár több mint 30 éve megbízhatóan szolgálja a szocializmus védelmét, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását. A Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés aláírását 1955. május 14-én Varsóban a szocialista országok külpolitikai és védelmi erőfeszítései egyesítésének objektív szükségszerűsége indokolta. Ez válasz volt a NATO agresszív katonai tömbjének megalakulására, az NSZK bevonására e tömbbe és az újrafelfegyverkezését célzó politikára, amely növelte az európai békét és a szocialista országok biztonságát fenyegető veszélyeket.

A történelemben először szuverén és egyenjogú szocialista országok sokoldalú politikai-védelmi szövetsége jött létre. Résztvevőit a marxista–leninista ideológia, a szocialista rendszer, a békeszerető külpolitikai célok, a kommunista eszmék közössége, a testvéri barátság, az elvtársi együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás elveihez való hűség egyesíti. A Varsói Szerződés új típusú politikai-védelmi szövetség, amely kizárólag védelmi jellegű, nem irányul senki ellen; célja a tagállamok népei szocialista vívmányainak oltalmazása, békés alkotómunkájának biztosítása, közös védekezésük egy esetleges agresszió ellen.

A Varsói Szerződés a szocialista internacionalizmus elve alapján megbízhatóan szolgálja a testvéri országok sokoldalú együttműködésének fejlesztését és elmélyítését, egységük és összeforrottságuk erősítését.

A tagállamok szuverenitásának, biztonságának, határaik sérthetetlenségének szavatolásán túlmenően a szerződés kiemelkedő szerepet tölt be az európai és a világbéke megőrzésében és erősítésében. Ebben a vonatkozásban elvi jelentőségű a Szovjetunió és az USA, a Varsói Szerződés és a NATO közötti katonai-hadászati egyensúly megőrzése. A Varsói Szerződés tagállamai több alkalommal kifejtették: nem törekszenek katonai fölényre, de azt sem engedik meg, hogy velük szemben erőfölényre tegyenek szert. Síkraszállnak az erőegyensúlynak a lehető legalacsonyabb szinten történő biztosításáért.

A Varsói Szerződés tagállamai mindent megtesznek a nukleáris fenyegetettség elhárításáért, az egyetemes béke fenntartásáért és megszilárdításáért. Fáradhatatlanul és következetesen küzdenek a fegyverkezési hajsza, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezés megszüntetéséért, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvére épülő tényleges leszerelési intézkedésekért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért és együttműködéséért. Elsősorban a szocialista országok közös tevékenységének köszönhetően Európában megszilárdultak a háborút követő területi-politikai realitások. Immár több mint 40 éve békében élnek az európai népek, és ebben a szocialista országok szövetségének hatalmas érdemei vannak.

A Varsói Szerződés központja a testvéri szocialista országok közös külpolitikai stratégiája kollektív kidolgozásának, nemzetközi tevékenységük összehangolásának. A szövetség tagjainak az európai és a világpolitika legfontosabb problémáinak megoldására tett nagy jelentőségű külpolitikai kezdeményezései lényegesen, kedvezően befolyásolják a nemzetközi viszonyokat. Az Egyesült Államok és a NATO politikája következtében erősen kiéleződött mostani nemzetközi helyzetben a Varsói Szerződés tevékenysége lehetővé teszi, hogy kedvező fordulat következzék be a nemzetközi kapcsolatokban, erősödjék bolygónk békéje.

A Varsói Szerződés tagállamainak közös fellépése jelentősen hozzájárul a helyi feszültséggócok felszámolásához, a válságok és konfliktusok békés rendezéséhez, ösztönzi és támogatja a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért harcoló népeket. Céljait, valamint a nemzetközi kapcsolatok rendszerére gyakorolt hatását tekintve a szocialista államok szövetsége meggyőzően bizonyítja a Varsói Szerződés szervezetének minőségi, elvi különbözőségét a NATO agresszív tömbjétől és a többi imperialista csoportosulástól.

A Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb szintű párt- és állami vezetőinek 1985. április 26-i varsói találkozóján egyhangú döntés született a Varsói Szerződés időbeli hatályának meghosszabbításáról, s ezt a szövetséges országok szilárd biztonságának és szoros nemzetközi együttműködésük jövőbeni szavatolása, az Egyesült Államoknak és NATO-szövetségeseinek a békét veszélyeztető politikája tette szükségessé. Az említett találkozón ismét megerősítették a Varsói Szerződés tagállamainak elvi álláspontját: ellenzik az Európát és a világot megosztó, egymással szemben álló katonai tömbök létezését. Felléptek és fellépnek szövetségük és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egyidejű felszámolásáért, melynek első lépése a katonai szervezetek feloszlatása lehetne. Amíg azonban létezik a NATO katonai tömbje, amíg változatlanul veszélyben van az európai és a világbéke, addig a szocialista országok erősítik védelmi szervezetüket, melynek a jövőben is fontos küldetése a szocializmus európai és nemzetközi pozícióinak védelmezése, a nemzetközi biztonság erősítése, a nukleáris háború elhárítása.

A Szerződés meghosszabbítása biztosítja a szocialista országok tartós szövetségét, a sokoldalú együttműködésük erősítéséhez és fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges, szilárd feltételeket.

E kötet a Varsói Szerződés 30. évfordulója alkalmából jelenik meg, melyről a szocialista közösség országaiban széleskörűen és ünnepélyesen emlékeztek meg. Összeállításában a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminisztériumai vettek részt. A kötet a Politikai Tanácskozó Testület üléseinek nyilatkozatait, felhívásait, közleményeit, a Varsói Szerződés tagállamai Külügyminiszteri, illetve Honvédelmi Miniszteri Bizottságainak üléseiről kiadott közleményeket és kommünikéket, valamint más fontos dokumentumokat, anyagokat tartalmaz az 1955–1985 közötti időszakból.

Hasonló dokumentumkötet jelent meg 1975-ben és 1980-ban, a Varsói Szerződés fennállásának 20. és 25. évfordulóján. Csaknem valamennyi ott közölt dokumentum szerepel a jelen kötetben is.

A kötetben a dokumentumok időrendben követik egymást, az aláírás, az elfogadás vagy a sajtóban történt megjelenés időpontjának megfelelően. A dokumentumok protokolláris részeit elhagytuk. A kimaradt részeket három ponttal (...) jelöljük.

A dokumentumok szövege alatt feltüntetjük azok forrását.

A dokumentumokat eredeti címmel közöljük, míg a sajtóközlemények címei a lapszerkesztőségektől erednek.

A szerkesztőbizottság