„Én azt az irányt követtem és követem, amit magam szerint tisztességesnek, becsületesnek és igaznak hiszek. Erre predesztinált engem nevettetésem és katonai karrierem. Nem születtem katonának, de a hadseregben eltöltött évtizedek alatt azzá tettek azok a tábornokok, tisztek, tiszthelyettesek, szerződéses és sorkatonák, tartalékosok, polgári dolgozók, az a sok ezer ember, akikkel rövidebb, hosszabb ideig nagy tisztességgel együtt szolgálhattam hosszú pályafutásom alatt. Köszönettel tartozom tehát mindazoknak, akikkel együtt menetelhettem katonai hivatásom teljesítése során. Örültünk az elért sikereknek. Lelkesedtünk a feladatok megoldása során. Segítettük egymást, amikor valamelyikünk megtorpant egy nehéz akadály előtt. Bátorságot merítettünk a küzdelemhez. Elszántan és öntudatosan vívtuk saját harcainkat. Szembeszálltunk a rendkívüli helyzetek nehézségeivel. Új erőre kaptunk, amikor lebecsültek bennünket vagy kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk. Visszatekintettünk, és apáink, elődeink példáin lelkesedtünk. Előrenéztünk, hogy megfejtsük az ismeretlent. Megalkuvás nélküli hittel tettük dolgunkat.”

A szerző