Kr. e. 490

Görögök : Miltiadész, kb. 10.000 fő (9.600 athéni, 400 plataiai hoplita)
Perzsák : Datisz, kb. 20.000 fő (19.000 gyalogos, 1.000 lovas)

Kr. e. 491-ben I. Dareiosz perzsa király hadjáratot indított a görög poliszok ellen. Legfőbb ellenfele Athén volt, mert a város korábban segítette a ión felkelést. Egyedül Spárta, illetve a közeli Plataia állt az ahéniak mellé, de a spártai had egy vallási ünnep miatt nem ért időben Marahtón mellé, ahol a perzsa flotta partra tette a legalább kétszeres fölényben lévő sereget. Miltiadész és Kallimakhosz mégis úgy döntöttek, felveszik a harcot a hódítókkal. Miután a hopliták akkor tudtak igazán hatékonyan harcolni a falanxban, ha kézitusára került a sor, a vezérek a támadás mellett döntöttek.

A görögök a Marathón környéki síkság délnyugati részén foglaltak állást, hogy elzárhassák az Athén felé vezető utakat. A perzsák északkeleten helyezkedtek el, táborhelyük a Nagy-mocsaraknak nevezett vidék közelében települt. Itt horgonyzott hajóhaduk is. Miután néhány napig farkasszemet nézett a két had, az egyik hajnalban a görögök azt vették észre, hogy a perzsa lovasság zöme (máig nem tudni a pontosan, hogy miért) nincs hadrendi helyén. Ekkor Miltiadész felsorakoztatta katonáit, de nem a megszokott módon: ahelyett, hogy közepére csoportosította volna főerőit, a szárnyakat erősítette meg. Hadrendje jóval kevésbé volt tagolt, mint a perzsáké, középen mindössze néhány sornyi katona állt.

A görögök hirtelen erőteljes rohamot indítottak, ami meglepte a perzsákat. Mire íjászaik felsorakoztak, addigra a rohamozók már a későn kilőtt nyilak holtterébe értek, és könnyedén fel tudták venni a közelharcot. A két szárnyon hamar fölénybe kerültek, középen viszont fokozatosan hátrálniuk kellett. Amikor a szárnyak perzsa gyalogosai megfutamodtak, a görögök nem kezdték üldözni őket, hanem bekerítették a közepet. A csata mészárlásba fordult, a 192 fős athéni veszteséggel szemben a perzsák kb. 6.400 embert vesztettek. A legendássá vált hírvivő elindulhatott Athén felé, a csata győzelemmel ért véget.

A görögök nyomban üldözőbe vették a perzsa sereget, de megsemmisíteni nem tudták. Kétségbeesett védekezésük következtében a perzsák csak hat-hét hajót vesztettek, ezért Marathón nem tekinthető döntő sikernek, számítani lehetett rá, hogy a perzsa támadások folytatódnak. A diadal mégis hitet adott a poliszoknak: az addig győzhetetlennek hitt perzsa sereg verhetőnek bizonyult.