Kr. e. 480

Görögök : Eurübiadész (Spárta), Themisztoklész (Athén), Adeimantosz (Korinthosz), kb. 360 hajó
Perzsák : I. Xerxész, kb. 500 hajó

I. Dareiosz perzsa király görögök elleni hadjárata Kr. e. 490-ben kudarcot vallott. Fia, I. Xerszész alapos előkészületeket tett, hogy sikerre vigye a perzsák ügyét. Mindeközben Themisztoklész elérte, hogy az athéniak erős, ütőképes flottát építsenek. Miután a perzsák újabb hadjárata megindult, a spártaiak az eddig – mondhatni – megszokott módon, a szárazföldön próbáltak ellenállni, de a Thermophülai-szorosnál (Leonidasz sokszor emlegetett hősies ellenállásának dacára) vereséget szenvedtek. A görögöknek nem maradt más esélyük, mint a tengeren meggátolni a totális perzsa inváziót. Az eseményeket I. Xerxész irányította, aki bízott erőfölényében. Athén városát Themisztoklész tanácsára kiürítették, a lakosság zöme Szalamisz szigetén keresett menedéket.

Kezdetben vita volt a görögök között, hogy a névleg Eurübiadész parancsnoksága alatt álló hajóhad hol szálljon szembe a perzsákkal. Hosszas vita után Themisztoklész elképzelése győzött, miszerint Szalamisznál, a keskeny tengerszorosban csapdába lehet ejteni a perzsa flottát, mivel a szűk helyen nem fogják tudni kiaknázni számbeli fölényüket.

A perzsa flotta a Phaléroni-öbölben állomásozott. Xerszész Szalamisz szigetével szemben foglalt állást, emellett egy válogatott erőkből álló sereget tett partra Pszüttaleia szigetén. Hajóhada, mely igen vegyes nemzetiségi összetételt képviselt, a következő hadrendbe szerveződött: bal szélén a föníciaiak, jobbról a ióniai görög hajók, a derékhadot a kis-ázsiaiak alkották. Miután behajóztak a szűk szorosba, a hajók túl közel kerültek egymáshoz, ezért nem tudtak megfelelő módon manőverezni. Ezt kihasználták a görögök, akik hajóikkal megközelítették a perzsa hajókat, így át tudtak szállni rájuk, és kézitusát tudtak az ellenfélre kényszeríteni, ennek következtében érvényesülhetett katonáik, a hopliták erőfölénye. Themisztoklész újra és újra rárontott a perzsa hajókra, egyere nagyobb zűrzavart okozva. A hátsó perzsa egységek megpróbáltak elmenekülni, de az Ambelaki-öbölben rejtőző görög hajóraj rajtukütött. Ezalatt az athéni hopliták megtámadták a Pszüttaleián állomásozó perzsákat, és mindegyiket lemészárolták. Estére a súlyos veszetségeket szenvedett perzsa flotta kénytelen volt visszatérni kiindulási helyére. Xerszész elrendelte a visszavonulást, mely nemcsak a flottára, de szárazföldi seregének egy részére is vonatkozott, ám a hadjárat későbbi folytatása céljából Mardoniosz vezetése alatt jelentős haderőt hagyott hátra.

Maga a szalamiszi csata nem hozott döntő győzelmet a görögöknek. Jelentősége abban áll, hogy ezután a perzsák kezéből kicsúszott az irányítás, a görögök átvették a kezdeményezést. A következő évben Plataiai mellett megsemmisítették Mardoniosz seregét, tulajdonképpen ezzel vetve véget a perzsák égei-tengeri hegemóniájának. A másik fontos tényező, hogy az athéniak felismerték: támadó szellemű tengeri hadviseléssel jelentős hódításokra tehetnek szert.