Kr. e. 247 – 183
Hannibál az egyik legjelentősebb pun hadvezér, Hamilkár Barkasz fia volt. Még gyermekként követte apját Hispániába, ahol annak halála után sógora,
Hasdrubál vette át a fővezérséget. Hasdrubál meggyilkolása után (Kr. e. 221) a sereg követelésére Hannibál vette át a parancsnokságot. Hannibál felismerte,
hogy a Rómával régóta fennálló ellenségeskedést döntésre kell vinnie, ám erre Hispánia alkalmatlan helyszín lesz. Miután Kr. e. 219-ben megtámadta és több hónapos
ostromot követően bevette Saguntumot, Róma és Karthágó között kezdetét vette a második pun háború. Hannibál merész húzással úgy döntött, az ellenséget, akivel
nem boldogul Hispániában, és uralja a tengert, Itáliában kell legyőzni. Számos nép képviselőjéből összeálló seregét ezért Gallia déli részén át
vezetve szárazföldön át közelítette meg Itáliát, majd átkelt az Alpokon. A kb. két hétig tartó hadmozdulat sok nehézséget okozott a seregnek, de Hannibál úrrá
tudott lenni ezeken, valamint ki tudta használni azt, hogy lovassága sokkal harcképesebb volt, mint a rómaiak hasonló fegyverneme.
Az első összeütközésre Ticinusnál került sor, majd Kr. e. 218 decemberében a terbiai csatában legyőzte a meggondolatlan Sempronius seregét, bár (főként a
gyalogosokat tekintve) a rómaiak jelentős fölényben voltak. A következő év nyarán egy egész római hadsereget csalt tőrbe a
Trasimenus-tónál. Kr. e. 216. augusztus 2-án Cannae mellet aratta legnagyobb és leghíresebb győzelmét. Ezek után
megmutatkozott legkirívóbb hibája: kitűnő taktikus volt, de stratégiája nem állta meg a helyét. A megnyúlt utánpótlási útvonalak miatt tudta, hogy nem
kaphat segítséget sem élőerő, sem ostromgépek formájában, így Rómát nem vette ostrom alá, de erősen bízott abban, hogy maga mellé tudja állítani
az itáliai idegen törzseket. Ezen számítása nem vált be, mégis sokáig ragaszkodott elképzeléséhez. Mindeközben a rómaiak halogató hadviselést folytattak ellene,
melyet a „felperzselt föld” harcmodorral kombináltak.
Miután Scipio Africanus meghódította Hispániát és átkelt Afrikába, Hannibált hazarendelték. Ő többször is békét kért
Scipiotól, de az visszautasította. Kr. e. 202-ben a zámai csatában döntő vereséget szenvedett. Elmenekült, majd
különböző hellenisztikus uralkodók zsoldosaként szolgált. A rómaiak mindent megtettek kézre kerítése érdekében, s miután egy árulást követően nyomára
bukkantak, Hannibál megmérgezte magát.
Hannibál, mint említettük, nagyszerű taktikus volt, de legfőképpen azért, mert győzelmeit nem tudta kellően kiaknázni, sokat idézett példája
azon hadvezéreknek, akik csatákat tudtak nyerni, de háborút nem.
