Hadászati tervek: keleti hadszíntér
A Monarchia haditerveinek kidolgozásáért Conrad von Höztendorf volt felelős. A tervezés során azzal számolt, hogy Németország, mint fő szövetséges, illetve Svájc, mint semleges állam kivételével Ausztria–Magyarország bármelyik szomszédjával konfliktusba keveredhet. A háború leginkább Szerbia (és Montenegró), illetve Oroszország ellen következhet be, de potenciálisan az akkori szövetségesek, Olaszország és Románia is ellenségekké válhatnak.
Két fő ellenfél ellen kellett tehát felkészülnie a Monarchiának:
„E tekintetben a Monarchia hadvezetősége két eshetőséggel számolt:
a) A csupán Szerbia és az ezzel egyidejű Montenegro elleni hadjárattal („B” háború) és
b) a balkáni hadjárattal egyidejű akár Oroszország, akár Olaszország elleni háborúval („R”- vagy „J”-háború).”
A világháború : 1914–1918 ; 4. köt., p. 18.
A „B” háború esetében a tervezésnél a támadásra helyezték a hangsúlyt (maximális „B”-eset), míg kétfrontos küzdelem („R–B” háború) esetén a Balkánon eleinte csak védelmi harcok folytak volna (minimális „B”-eset). Conrad nem számolt a háromfrontos háborúval, mert arra a haderőt eleve alkalmatlannak tartotta.
Nem lehetett tudni, hogy „B” vagy „R–B” háború lesz-e (a „J”-háborút nem vették számításba), de Conrad számára nem volt kérdés, hogy a Balkánon támadni is akar. A hadsereget ezért három részre osztotta. Az „A-csoport” Oroszország (vagy akár Olaszország, akár Románia) ellen lép fel. Ide tartoztak az I. (Krakkó), II. (Bécs), III. (Graz), V. (Pozsony), VI. (Kassa), X. (Przemy¶l), XI. (Lemberg), XII. (Nagyszeben) és XIV. (Innsbruck) kerületek hadtestei, továbbá a IV. (Budapest) kerület egy gyaloghadosztálya (összesen 28 hadosztály) és a kerületek sajátjain kívül még három lovashadosztály.
A „B-csoport” 12 hadosztálya a IV. (Budapest), VII. (Temesvár), VIII. (Prága) és IX. (Leitmeritz) kerületekből áll fel. Ez a „B-csoport” képezte a stratégiai tartalékot. „B” háború esetén a Balkánon, „R–B” háborúban Oroszország ellen vonul fel.
A „Balkáni csoport” 8 hadosztályt tett ki , melyek a XIII. (Zágráb), XV. (Szarajevó) és XVI. (Ragusa) kerületek alakulataiból, továbbá a „B-csoport” alakulataiból elvont egy honvéd gyaloghadosztályból, 2 népfelkelő és egy Landsturm dandárból álltak. Ez a 8 hadosztály mindenképpen a Balkánon kerül bevetésre.
„A csoportok felvonulását a hadvezetőség a következőképpen tervezte:
Ha orosz háború esete következik be, akkor az „A”- és „B”-csoport az orosz hadszíntérre vonul fel és pedig előbb az „A”, utána (a csoport vasúti
szállításainak lebonyolítása után) a „B”-csoport; a „Balkáni csoport” a szerb-montenegrói határra.
Ugyanez történik, ha a szerb-montenegrói háború esetét még a „B-csoport” vasúti szállításainak megkezdése előtt az orosz háború esete követi :
Ha azonban a balkáni háború esetét az orosz háború akkor követi, amidőn a „B-csoport” vasúti felvonulása a balkáni hadszíntérre megkezdődött, a „B-csoport” a
megkezdett felvonulást a déli hadszíntérre befejezi és azután onnan vonul az északi hadszíntérre. A vezérkar vasúti irodájának számítása szerint ugyanis a „B-csoport” szállítmányai
– tekintettel arra, hogy csak az „A-csoport” szállításának befejeztével került volna reájuk a sor – mozgósítási állomásaikról sem érhettek volna előbb az orosz hadszíntérre, mint a
déli határról.
Ezért tehát a hadvezetőség a „B-csoport” már kirakott, vagy útbanlevő szállítmányainak esetleges visszairányítását kiinduló állomásaikra vagy az átirányítást az északi hadszíntérre nem is vette
tervbe.”
A világháború : 1914–1918 ; 4. köt., pp. 19–20.
A fenti terv hatalmas buktatót rejtett magában. Ha elkezdődik egy balkáni háború, és eközben az oroszok megfelelő időben „lépnek színre”, egyrészt a legnagyobb káoszt tudják okozni a hátországban, másrészt (és főként!) mindkét hadszíntéren zavart tudnak kelteni. Ekként is cselekdtek:
„Így aztán megesett az a hadtörténelemben bizonyára páratlan eset, hogy a mozgósítás kellős közepén egy teljes hadsereg (mert a B-lépcső hadosztályai képezték a komplett 2. hadsereget) ahelyett, hogy a felvonulási tervben rögzített kirakodási körzetéhez közeledett volna – sebesen távolodott onnan...”
Pollmann : A balkáni front, p. 45.
Hadászati tervek: keleti hadszíntér
Az oroszok biztos szövetségesüknek tudhatták Franciaországot, Szerbiát és Montenegrót. Bíztak Nagy-Britannia támogatásában, bizonytalanok voltak Bulgária, Románia, Svédország és Törökország vonatkozásában. Biztos ellenfelüknek tekintették Németországot és a Monarchiát, mégpedig együttes ellenfelüknek: nem számoltak azzal, hogy külön-külön harcolhatnak ellenük. 1913-ra már Bulgáriát is ellenségeik közé sorolták, bízhattak viszont abban, hogy Franciaország tehermentesíti őket a németek nyomása alól. A hírszerzés adatai is azt igazolták, hogy a németek is inkább a franciaországi frontot fogják elsődlegesnek tekinteni, de nem zárták ki teljesen egy gyors, megsemmisítő oroszországi hadjárat lehetőségét sem.
Abban az esetben, ha a németek fő erőikkel a franciák ellen harcolnának („A” háború), Németország ellen 9 hadtestet, 11 tartalékhadosztályt, 2 lövészdandárt, 9 és fél lovashadosztályt és 2 nehéz tüzérdandárt állítanának szembe, méghozzá az 1. és a 2. hadsereg keretein belül, egységes parancsnoklás alatt.
A svédek elleni védekezésül Szentpétervár térségében állomásoztatják a 6. hadsereget.
A Monarchia terveiről (egyebek mellett a hírhedt Redl ezredes árulása miatt) alapos ismereteik voltak. Később arról is megbizonyosodtak, hogy Románia nem fog a központi hatalmak oldalán beavatkozni. Így 16 hadtestet, 15 tartalékhadosztályt, 3 lövészdandárt és 3 nehéz tüzérdandárt sorakoztattak fel 4 hadseregbe (4., 5., 3. és 8.) szervezve, a következő elképzelésekkel:
„Ez a négy hadsereg egységes parancsnokság alatt (délnyugati arcvonalparancsnokság) Kelet-Galiciát átkarolva vonul fel. Feladata volt: a Galiciában felvonult magyar-osztrák
fegyveres erő megsemmisítése olyképpen, hogy nagyobb erők délfelé a Dniester mögé és nyugatra Krakkó irányába vissza ne vonulhassanak. Ennek a hadműveletnek első célja Kelet-Galicia és a Kárpátokon át
a magyar Alföldre vezető átjárók elfoglalása volt.
A hadművelet súlyát a Galicia keleti határa mentén felvonult 3. és 8. hadseregre helyezték, melyeknek összeállítására különös gondot fordítottak.”
A világháború : 1914–1918 ; 1. köt., pp. 114–115.
„G” háború esetén (Németország ereje zömét az oroszok ellen fordítja), a német frontra az 1., a megerősített 2. és 4. hadseregek, valamint a 6. hadsereg vonul fel, a Monarchia ellen pedig a meggyengített 5., a 3., továbbá a 7. hadsereg egyes részei szállnak harcba.
Szerbia és Montenegró csak abban gondolkodhattak, hogy (kihasználva földrajzi adottságaikat) védekezzenek addig, amíg a politikai és a katonai események nem teszik lehetővé a tisztánlátást, majd ezen történések függvényében döntést hozzanak a „hogyan tovább?” kérdésében. Éppen ezért részben határaikat védték, részben egy központi tartalékot képeztek Belgrád és Kragujevac térségében, melyet az ellenséges betörés helyére irányítanak, amint a hadihelyzet ezt megkívánja.
Szerbia hegyrendszere
„A szerbek és montenegróiak hadászati felvonulása nagyjából a következő képet mutatja:
A szerb hadosztályok egyharmada (4 a 12-ből) a Duna mentén áll a főerővel Poľarevac és Belgrád között összpontosítva; e mögött Arangjelovac–Grn. Milanovac között még 2 hadosztály, vagyis
összesen 6 hadosztály áll készen arra, hogy az esetleg a Dunán átkelő 2. osztrák-magyar hadsereggel szembeszálljon. Frank Liborius 5. hadseregével szemben egyelőre csak 2 hadosztály áll Ubnál, illetve
Valjevonál [...]. A 6. hadsereggel szemben a szerbek részéről Uľicenél 1, a régi Szandzsákban pedig 2 hadosztály áll. [...] A szerb balszárnyhoz csatlakozva, a montenegróiak plevjei csoportja szállhatott
még közvetlenül a 6. hadsereggel harcba, amelyben ez utóbbi eszerint jelentékeny számbeli túlsúllyal léphetett fel. A montenegróiak többi ereje a mienkhez képest jelentékeny számbeli túlerővel tartotta
a határt megszállva.”
Bánlaky : Az 1914. évi..., p. 43.
