A romániai hadjárat lezárása
1917

 

Hadihelyzet az év elején

Bukarest 1916 végi elestét követően a román ellenállás gyorsan összeomlott. A románok még összefüggő frontvonalat sem tudtak létrehozni. Az oroszok segítségére volt szükségük ahhoz, hogy valamilyen ellenállást ki tudjanak fejteni. A központi hatalmak hadvezetése viszont a lehető legkisebb erőt akarta a térségben hagyni azért, hogy a fontosabb frontszakaszokra összpontosíthassa katonáit. Éppen ezért ebben a térségben egy jól védhető, rövid frontvonal kialakításában volt érdekelt. Ehhez a Szeret (Siret) folyó vonala ideálisnak tűnt, de ettől délre az ellenségnek több megerősített hídfőjét is fel kellett számolni. A helyzet kulcsa Foksány (Focşani) városa volt.

 

A foksányi csata

Foksány városa ellen január 4-én a német 9. hadsereg intézett támadást. Tervük az volt, hogy a várost északról védő Magura Odobeşti magaslatot elfoglalva teszik tarthatatlanná a védők helyzetét. Mivel erőik zömét erre a támadásra koncentrálták, az ellenség – kihasználva a csapatok egyenlőtlen elosztását – másik szárnyukon próbálta kicsikarni a döntést.

Foksani elfoglalásának tervrajza

Foksani elfoglalásának tervrajza

„Mialatt az előkészületekkel voltunk elfoglalva, az oroszok január 6-án mintegy 25 kilométernyi kiterjedésben a Foksani és Nemoloasa-hídfők között erőteljes tehermentesítő támadást indítottak Foksanit támadó jobbszárnyunk ellen, tudva, hogy mi erőnk zömét Odobestire vontuk. A támadás az első órákban némi térnyeréssel járt, csakhamar azonban odasiető tartalékaink közrefogták és visszaverték őt.”

A nagy háború írásban és képben. 1/4. [köt.] : északon és délen, pp. 218–9.

A támadás sikeres elhárításához szükség volt arra, hogy a legnehezebb időszakban a császári és királyi 144. gyalogos dandár stabilan tartsa állásait. A január 7-én Foksány és Odobeşti között megindult sikeres támadás megpecsételte a védők helyzetét; Foksány városát fel kellett adniuk.

Nagybetűs hír a címlapon (Délmagyarország, 1917. január  9., p. 1.)

Nagybetűs hír a címlapon (Délmagyarország, 1917. január 9., p. 1.)

Miután Nemoloasa illetve Brăila körzetében is felszámolta az ellenséges hídfőket, a központi hatalmak hadereje nem folytatta a támadást. Ebben kimerültségük és ellátási gondjaik is szerepet játszottak, továbbá fő céljukat, egy kisebb erőkkel is stabilan védhető frontszakasz létrehozását elérték. A román fronton a mozgóháború véget ért.

A két ellenfél helyzete a román háború befejezése után

A két ellenfél helyzete a román háború befejezése után

 

*

A csatavesztés rendkívül megviselte a román haderőt. A súlyos veszteségekről már január elején tudósított a sajtó, ám azt is hírül adták, hogy szövetségesei segítségével a román hadsereget újjá fogják szervezni.

„A román hadsereg felszerelésének legalább háromnegyed részét elvesztette. A román hadsereg nagy részét előreláthatólag ujrendszerü fegyverekkel fogják felszerelni; a teljesen felbomlott kereteket ismét kitöltik.”

Délmagyarország, 1917. január 10., p. 7.

1917 nyarán ismét fellángoltak a harcok, ám ekkor már a maradék két román hadsereg orosz vezetés alatt állt. Feladatuk az volt, hogy egy Moldvában indított támadással levegyék a terhet a Kerenszkij-offenzíva főerőinek válláról. A francia segítséggel újjászervezett román haderő jól teljesített, amikor július 25-én áttörte a német 218. hadosztály vonalát. A Kerenszkij-offenzíva kudarca viszont kihatott a moldvai hadműveletekre is.

„Tudnunk kell, hogy a József kir. herceg, vezérezredes hds.-ével szembenálló 2. (Avarescu) oláh hds. julius 25-én a 8. hegyi-ddr.-tól délkeletre, a Marastinál lévő magaslatokon álló német 218. ho. arcvonalát benyomta. Ezt az eseményt az oláhok mint legragyogóbb fegyvertényüket könyvelték el. És ebben igazuk is van. A román haderő, mely francia kiképző és oktatótiszteket kapott, már-már kezdte egyenrangu ellenféllé kinőni magát. De reneszánsza hajnalán baleset érte... T. i. a Kerenszkij-offenziva, a muszkák utolsó nagy erőfeszitése Galiciában, teljes csődöt mondott.”

A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története, p. 232.

Cserbacsev orosz tábornok leállította a támadást, ám Averescu román generális nem akart beletörődni a kudarcba. Határozott fellépésének köszönhetően megtámadhatta az Ojtozi-szoros előtt fekvő Mg. Casinului-t, de orosz segítséget gyakorlatilag nem kapott. A 82. székely gyalogezred így is nehéz napokat élt át, ám a súlyos tüzérségi támadásokat átvészelte, és meg tudta akadályozni az áttörést.

Ezt követően Mackensen (Mărăşeşti irányába) és Rohr (az Ojtoz völgyében) indítottak ellentámadást, de az áttörést nekik sem sikerült elérniük.

„[...] a másik román sereg [...] szembevetette magát a németekkel és utóbbiakat túlerejével Marasestinél nehéz küzdelmek között megállította. A románok itt nagyon sok vért vesztettek (21.000 halott). Tagadhatatlan azonban, hogy a románok önfeláldozóan verekedtek és némi térveszteséggel kivédték Mackensen támadását.
Rohr jobbszárnyának (2 és fél magyar és 1 német hadosztály) és Kosch balszárnyának támadása hosszadalmas, szeptemberre átnyúló küzdelmek között Avarescu seregét hátraszorította és ennek előbbi térnyerését majdnem egészen visszaszerezte. Nem sikerült azonban itt sem Okna felé áttörni. A románok itt is jól védekeztek.”

Julier : 1914–1918, pp. 219–220.

Az oroszok után a románok is aláírták a fegyverszünetet (Délmagyarország, 1917. december  11., p. 1.)

Az oroszok után a románok is aláírták a fegyverszünetet (Délmagyarország, 1917. december 11., p. 1.)

Ezt követően ezen a frontszakaszon elcsendesedtek a harcok. A Monarchia az Isonzo mentén kialakult helyzet, a románok az orosz szövetséges belső válsága miatt voltak képtelenek döntésre vinni a dolgot. A bolsevikok hatalomra kerülése megpecsételte a románok sorsát: december 9-én Foksányban kénytelenek voltak a központi hatalmakkal fegyverszünetet kötni.

 

Kezdőlap 1914 1915 1916 1917 1918