Odessza elfoglalására márciusban került sor (Délmagyarország, 1918. március 15., p. 5.)
A Breszt-Litovszkban 1917 végén megkezdődött béketárgyalások zátonyra futottak. Miután a fegyverszünetet felmondottnak tekintették, 1918. február 18-án a német csapatok újra támadásba lendültek. A Monarchiának ekkor 38 hadosztálya és 4 önálló brigádja volt a fronton, de azzal az Ukrajnával álltak szemben, mellyel február 9-én békét kötöttek, így egyelőre nem vettek részt a támadásban. A szovjetek sorra elfogadták az egyre keményebb feltételeket támasztó ultimátumokat, de mivel vörös csapatok hatoltak be ukrán területekre, a németek támadása még a március 3-án aláírt békemegállapodás ellenére sem állt le.
Odessza elfoglalására márciusban került sor (Délmagyarország, 1918. március 15., p. 5.)
Február 28-tól már a Monarchia is aktív szerepet vállalt a „vasútháborúban”. (Az elnevezés onnan ered, hogy jellemzően a vasutat használták csapatmozgatásokra.) Miután sikerült Németországgal megegyezni az elfoglalt területek feletti ellenőrzés kérdéseiben, a Monarchia Dél-Ukrajnában vállalt megszálló feladatokat.
„Ukrajna déli felének megszállására nézve meg kell jegyeznünk, hogy Ausztria-Magyarország összesen hat és fél gyalog- és három lovashadosztállyal vonult be és hogy a kellő megszervezéshez szükséges erők hiánya miatt nem vált valóra az, hogy Ukrajna az éhinséggel küzködő monarchia népeinek nyomorúságát enyíteni lesz képes.”
A világháború története, p. 186.
1918-ban egyre nyomasztóbbá vált az antant fölénye a balkáni arcvonalon, melyet ennek ellenére ők is mellékhadszíntérnek tekintettek. A június 10-én indított, Franchet d'Esperey tábornok által vezetett támadásuk visszavetette ugyan a védőket, de a kritikus helyzetben Albániába vezényelt Pflanzer-Baltin időlegesen még meg tudta akadályozni a nagyobb bajt.
Bulgáriában egyre nagyobb teret kaptak a háborúellenes hangok. Az elégedetlenség még a frontvonalban harcoló alakulatoknál is jelentős volt. A kormány élére június 18-án kinevezett Malinov nem tudott változtatni a helyzeten. Augusztusban kiment a frontra is, ám jellemző, hogy a későbbi áttörés éppen azoknál az alakulatoknál történt, melyeket ekkor végiglátogatott.
Miután a nyugati fronton a németek hátrálni kezdtek, Franchet d'Esperey csapatai számára is elérkezett az idő: szeptember 15-én indult meg az offenzíva a Cserna folyó és a Dudica magaslat között.
„Az ántánt támadó 20 hadosztálya szeptember 20-ra már 40 kilométer széles vonalon 45 kilométer mélyen hatolt be a középponti hatalmaknak arcvonalába. Másnap pedig a bolgárok már kereket oldottak és pánikszerűleg visszavonultak. Az ütött rés betömésére erők rendelkezésre nem állottak; hátrább fekvő védelemre felkészített vonalak sem voltak, tehát megszűnt a további védelem lehetősége.”
A nagy háború írásban és képben. 1/4. [köt.] : északon és délen, p. 402.
A bolgárok megfutamodása ellenére a német és az osztrák-magyar alakulatok még mindig rendezetten vonultak vissza, az antant-erők csak lassan üldözték őket. Az olaszok, kiegészülve egy francia hadosztállyal, a Hercegovinába és Dalmáciába hátráló osztrák-magyar egységeket követték, a szerbek a franciákkal a Duna irányába, egy másik francia hadsereg Szófia felé támadott, az angolok Konstantinápoly irányába törtek.
„Genf, szeptember 25. A francia vezérkar jelenti: [...] Az ellenség leirhatatlan rendetlenség közben vonul vissza. Megszámlálhatatlan mennyiségü fogoly, ágyu és hadizsákmány jutott kezünkre. A demoralizált bolgár haderők több helyütt fölbomlottak és eldobták fegyvereiket. Az egész arcvonalon előrehaladunk.
Délmagyarország, 1918. szeptember 26., p. 2.
A bolgár arcvonal összeomlása Macedóniában.
Szeptember 25-én a bolgárok bejelentették, hogy békét kérnek. Szeptember 30-án aláírták a fegyverszünetet, így már csak a Monarchia és Németország csapatai álltak ellen a támadásnak. A Duna és a Száva vonalán próbáltak védelmi állásokat kialakítani. Kövess Hermann parancsnoksága alá már az olasz frontról és Ukrajnából is vezényeltek egységeket. Rendelkezésére állt már a teljes dunai flottilla is, amikor november 1-én híre érkezett a budapesti forradalomnak, és ezzel együtt a fegyverletételre vonatkozó parancsnak. A csapatok azonnal felbomlottak, a katonák elindultak haza, a háború véget ért.
