I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

AJTAY : A volt cs. és kir. 46. gyalogezred... (előszó)

[1.] kötet

József főherceg Ő királyi Fensége
bevezetője.

Drága vérrel megírott történelem ez! – Ragyogó hőstettek halvány képei; magyar dicsőség fonnyadó virágai; ködbeszálló nagy idők ember fölötti szenvedéseinek, martiromságának feledésbemenő, szükszavu vázlata ezen könyv tömör tartalma. Pedig köteteket lehetne irni a 46-osok haditetteiről, köteteket szenvedéseikről és hőstetteiknek az egész háborun végigvonuló, szakadatlan sorozatáról. Fogalom volt a szegedi 46-os ezred; a hősiesség és megbizhatóság dicsőséges fogalma. Hány számtalan esetben mentette meg a már-már végzetessé fajuló helyzetet; hány számtalanszor volt kénytelen, alig hogy kis pihenőre vitték a derék ezredet, ujból a legsulyosabb harcokba avatkozni és vérét ontva a döntést kierőszakolni.

A világháboru során a 46. gyalogezred több mint három esztendeig volt az én parancsnokságom alatt, éspedig a harcterek legnehezebbjein. Soha nem csalódtam benne, ha a legsulyosabb föladatok elé is állitottam, mindig hüségesen és bámulatos áldozatkészséggel, többnyire sikeresen hajtotta végre azt, amivel megbiztam.

Köteteket irhatnék én is a 46-osok kálváriájáról, az ő lelkes hazafiságukról, hű megbizhatóságukról, hősiességükről, hiszen szemtanuja voltam gyakran emberfölötti küzdelmeinek és láttam azt, hogy mire képes hazája védelmében e hős nemzedék.

Hogy csak egynéhány esetet emlitsek föl, 1914 december 13-án midőn hadtestem elkeseredett küzdelemben elfoglalta Dukla városát és az attól északra fekvő magaslatokat, akkor láttam a 46-osoknak sulyos tusában végződő győzelmes támdását a 534 magaslatra, hol egész rajvonalaik maradtak holtan a hófödte lejtőkön s mégis riadó lelkesedéssel foglalták el az oroszok hatalmas állását az egész helyőrséget foglyul ejtve. A Kárpátok zord, dermesztő telében, 1915 január 26 és 27-én egy század erejü 46-os főörs állott a Jamy nevü magaslaton a duklai hágótól délre és ezt egész orosz zászlóaljak szorongatták s legrettenetesebb kézitusában, mely 48 órán át szüntelenül megismétlődött, ugyszólván egészen elvérzett a dicső hős 46-os század; de az orosz tulerőt megtörte és fölmorzsolta ugy, hogy az kénytelen volt abbahagyni hiábavaló erőlködését. Ezt a hajmeresztő viaskodást közelből saját szemeimmel láttam és tanuságot teszek arról, hogy amilyen szörnyüséges öldöklés volt midőn egy egy 46-osra több orosz rontott és szuronytusában pusztult el, olyan lélekemelő volt a maréknyi 46-os csapat hősiessége, mellyel hazánk egy kis hegyét drága vérének oly bőséges ontásával megvédte. Könnybelábbadó szemmel tudok csak visszagondolni ezen rémséges órákra.

Későb az olasz harctéren az egetverő alpesek zordon hegyóriásain, hegyifölszerelés nélkül foglalják el a Pal piccolot és egy dicső kis csoportjuk a keményen támadó olaszok minden erőlködését meghiusitja és utolsó emberig ott leli hősi halálát! – Máskor egy egész zászlóaljuk önként jelentkezik a Freikofel sziklafalaiban szorongatott század segitségére, tudva, hogy ott a halál vár reájuk.

Midőn világossá válik, hogy az olasz haderő főtámadását a Karszt-fennsíkra fogja irányitani és Doberdo lesz az olasz háboru legvéresebb szintere, akkor odaviszik a hős 46-osokat az első Isonzo-csatába. És ez az egész osztrák és magyar hadseregben az egyedüli ezred, mely ott a Doberdo Karszt-fennsíkon, mind a 12 Isonzo-csatát éppen a legvéresebb helyen küzdi végig, dicsőséget dicsőségre halmozva, de egyszersmint a legnagyobb véres áldozatokat meghozva, a legnagyobb martiri szenvedéseket viseli végig 1915 julius elejétől 1917 októberig, midőnis a győzelmes áttörés Caporettonál előre viszi annyit szenvedett 46-osainkat a Piaveig.

A Karszt-fennsíkon bár majdnem minden szakaszán megjelenik időközönként az ezrednek egy-egy része, mégis fő feladatát San Martino körül végzi, soha nem sejtett szenvedések, véráldozatok közepette, de egyszersmint soha nem sejtett hősiességgel megállva helyét ezen a pokoli helyen. Ott neveztem én őket el „San Martino hőseinek”. Ezt a nevet csak az értheti meg teljes nagyságában, aki látta az ottani elkeseredett, irtóztató küzdelmeket, szenvedéseket és angyali hősiességüket.

San Grado Di Merna! Ott nem magyar ezredeknél sulyos baj történt, megszakadt a védelmi vonal és én a kétségbeejtő helyzetben hős 46-osaimat bár vérző szivvel, de kénytelen voltam alig megkezdett pihenőjükből előrántani és ők vérfagyasztó tusákban jóvá tették mások gyengesége folytán történt nagy bajokat.

Heim Géza főhadnagy hőstette a San Martinoi robbantott tölcsérben és a tölcsér védelme szintén a háborunak egy ragyogó ténye, mely a Mária Terézia rendet hozta meg a századparancsnok Heim Gézának!

Szombati Pál őrmester – annyi csatában hüséges kisérőm –, aki harmadmagával, midőn látja, hogy századparancsnokát és a fél századot elfogják az olaszok és egy kavernába szoritva tartják, nekiront az olasz védőknek kézigránátokkal hátba támadja őket és széjjelveri a századot, kiszabaditja századát és parancsnokát, igy nyeri el az arany vitézségi érmet a vitéz hódmezővásárhelyi földmüves gazda!

Majd 1918 juliusában a szerencsétlen végü Piave-csatában tündöklik ujra a 46-os hősiesség, midőn a Montello elfoglalásában annak déli lejtőin oly nagyszerü vitézséggel töri át az olasz vonalakat és állja meg helyét a hatalmas, mind növekvő erejü olasz ellentámadásokkal szemben, mindig ujabb teret nyerve, fényesen oldja meg a reája bizott feladatot.

Ezen néhány rövid példa is eléggé megmutatta, hogy San Martino hősei a magyar névnek ezeréves dicsőségét minden tettükkel, ragyogó hazafiságukkal mindenütt csak gyarapitották és ragyogóbbá tették! Uj babérokkal ékitették.

Kedves olvasó, ha ezt a könyvet, mely tulajdonképen száraz történelem, olvasod, olvassál a sorok között is és érezd meg, hogy mennyi önfeláldozás, mennyi lélekemelő hazafiság és hősiesség rejlik ott, hol néhány szó elmondja Neked, hogy mi történt. Lásd meg benne a 46-osok lelkét és nagy kálvária járásuk szenvedése közepette tanusitott nagyságát, mely egy jobb magyar jövőnek kell, hogy záloga legyen. Vedd e könyvet ugy a kezedbe, mintha imakönyv volna, áhitattal és tisztelettel azok iránt, kik mindenüket föláldozták azért, hogy Te boldogabb lehessél, mint ők voltak, hogy Te láthasd meg azt, amiért ők mindent elszenvedtek és emelt fővel, büszkén odaadták drága életüket, testi épségüket: a virágzó Nagymagyarországot és a végre boldog magyar nemzetet.

KATALÓGUS		TARTALOM

2. kötet

A negyvenhatosok fegyverben!

A sarajevói galád merénylet kirobbantotta a nagy világégést... Elhangzott agg királyunk ajkán a szó: »Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!« És napok mulva egész Európa lángokban állott. Az osztrák–magyar hadsereg megkezdte felvonulását Szerbia ellen és ezt követte néhány nap mulva az orosz hadüzenet. Megszólaltak a határokon a fegyverek, hogy esztendőkőn át szedjék véres vámjukat, hogy a halál sötét kaszása mély rendeket vághasson hős katonáink sorában.

A 46-os bakák a szerb, az orosz és az olasz harcszintereken egyaránt megállták helyüket. Ott küzdöttek Sabácnál, Valjevónál, Rohatinnál, Kirownál, a Karszt fensikján az Isonzó csatákban, a Piavénál, mindenütt drága magyar vér festette pirosra az idegen rögöt. Mind hősök Ők, akik mint hivatásos, vagy mint tényleges katonák állottak fegyverben, de nem maradtak mögöttük azok sem, akiket családjuk mellől szólitott fegyverbe a kötelesség. Az első hivó szóra családapák könnyezve bucsuztak hitvestől, gyermektől, elhalt a termelő munka, megürültek a hivatalok, elnémultak a gyárak, a mühelyek, sőt gyérebbek lettek az iskolapadok is. Katonák kellettek a hazának!

És mentek; fáradságot, csüggedést, félelmet nem ismerve, Ők, a hősök, egy nagy, egy szent célért, a zászló becsületéért, a magyar katona világraszóló hirnevéért!...

Már a mozgósitás legelső napján megélénkült a Mars-tér, a 46-os kaszárnya környéke. A reggeli vásárhelyi és makói vonat ezrével ontotta a bevonulókat, mig a közeli falvakból gyalogosan, szekereken özönlöttek a legények, mindegyiket elkisért egy-egy hozzátartozója, kit az anyja, kit a felesége, kit pedig a kedvese. Nemzeti szinü pántlika lengett a kalapokon, széles, duhaj jókedvvel vonultak be bakáink és hangos nótaszótól visszhangzott az öreg kaszárnya valamennyi ablaka.

...És alig telt el 24 óra, vadonatuj csukaszürkében meneteltek tábori századaink a nagyállomásra, ahova a város apraja-nagyja elkisérte a harcba induló — papagályzöld hajtókás — háziezredét. Virágerdő diszitette a vasuti kocsik falait, lelkesitő, bátoritó és vigasztaló szavak röpködtek a levegőben, amikor a 46-os induló hangjai mellett kigördült az első katonavonat a szegedi pályaudvarról.

Hogy hol küzdöttek, hol szereztek hervadhatatlan babérokat a 46-os névnek és a magyar fegyvereknek a mi vitéz katonáink, azt e mü első kötetében részletesen ismerteti ezredtörténetünk hivatott irója, addig ezt a kötetet a kegyeletes megemlékezésnek szenteltük.

Az utókor számára készült a »46-osok Fegyverben« cimü arcképcsarnok, mint az ezredtörténet kiegészitő része. Hadd vonuljanak fel hasábjain azok, akik ennek a dicsőmultu ezrednek a kötelékében harcoltak, uttalan-utakon komitácsi hordák ellen, vagy ott véreztek a bérces Kárpátok tövében és a doberdói fensikon gránát és srapneltüz poklában. Minden fáradozásunk dacára sem lehetett teljes ez az emlékcsarnok, nem a mi hibánkból — mert közel két évtizeddel a világháboru lezajlása után az élet szerteszét sodorta az ezred volt tisztikarának tagjait, többen külföldön, mások megszállott területen tartózkodnak, igy azok adatait megszerezni nem tudtuk. De sikerült derék legénységünk egy kis, érdemes töredékét közölnünk, méltán foglalnak helyet ebben az emlékalbumban. Közöljük bajtársaink fényképeit és rövid harctéri ténykedésük leirását e kötetnek lapjain, hol egy darab történelem elevenedik meg, négy, borzalmaiban is feledhetetlen szenvedésteli esztendő szomoru emléke.

Ebben az emlékalbumban adjuk át a halhatatlanságnak mindazokat, akik a legtöbbet — életüket — áldozták feI a haza oltárán. A 46-os hősök Pantheonja szövetnekként világitson bele nemzetünk sötét éjszakájába és hirdesse fennen, hogy nem folyt hiába annyi hősi vér és hogy: Dulce et decorum est pro Patria mori!

Nem haltatok meg ti hősök, kik idegen harcterek katonatemetőiben alusszátok álmotokat! Örökké éltek, élni fogtok egy megalázott, porba sujtott szerencsétlen nemzet lelkében, mert az a ti szent emléketeken keresztül bizik az eljövendő nagy feltámadásban. Nektek pedig, jeltelen tömegsirokban pihenő vitéz bajtársak, akiknek még csak a nevét sem jegyezhette fel a krónikás az utókor számára, egy nemzet hálája fon örök gloriát halhatatlanságotok fölé.

Gyermek, unoka az idők multával fedetlen fővel és szent áhitattal forgasd e könyv porlepte lapjait, melynek minden oldalához vér, sok vér tapadt délen, északon és az olasz harcszintéren. De nemcsak ti, hanem az egész ország kegyelettel adózzék örökkön-örökké hős fiai emlékének mindaddig, amig csak egy magyar sziv is dobban ebben a megtépázott, leigázott csonka országban.

Hisszük, hogy a Trianon szabta béklyó nem örök, hisszük, hogy lesz még egyszer ünnep a világon, hisszük, hogy el fog jönni a magyar hajnal hasadása és hisszük, hogy Pozsony, Kassa, Szabadka, Kolozsvár lerázza rabigáját, hogy ezer és ezer ajakon egyszerre hangzik fel a szent magyar hiszekegy. Mert maradhat ez igy?

KATALÓGUS		TARTALOM