BALASSA : Az „Egyes népfölkelők” hadi históriája (előszó)
Itt járunk, ezen a megváltozott világon, élünk még, emlékezve és emlékeztetve másokat. De a dér belepte hajunkat, szemünk fénye homályosul, vállunk meghajlik az idők terhétől és egymás után szép csöndben elmegyünk . . .
Mielőtt elmennénk mindnyájan harcban megdicsőült bajtársaink után a föld alá, hogy porladó szívünk virágossá, termővé, dússá tegye az árva magyar földet, mielőtt elmennénk azok után, akik a Piave és Kolubara mocsaraiban, a Kosmáj lejtőjén és Erdély bércein, az oláh síkságon, Moldva rónáin és a Szereth nádasaiban, az Isonzo táján és Volhyniában, Albánia komor hegyei között és a Morava mentén pihennek, — emlékeztetőül és okulásul jövő nemzedékek számára elmondjuk legendás hírű ezredünk igaz történetét.
Nem szépítünk semmit. Nem teszünk hozzá a valósághoz és nem is veszünk el semmit belőle. Egyszerű szóval, kérkedés nélkül mondjuk el a mi felejthetetlen, szép regimentünk dicsőséges históriáját, mert a tények szebben beszélnek minden ékes szónál.
Ezredünk a háború első napján született. Nem voltak hagyományai, nem volt multja, nem volt története. És a háború véres ötvenegy hónapja alatt neve dicsőséges tradició lett, emléke történelem.
E könyv maradandó betűiben éljen tovább az ezred, amely elmult a háború tragikus utolsó napján: eltemetkezett a mi szép, ezer esztendős hazánk romjai alá. Éljen tovább e betűk rengetegében és tanítsa a jövő nemzedéket igénytelen, önfeláldozó hősiességre, elismerést nem váró heroizmusra, néma, férfias kötelességteljesítésre és arra a mindent áldozni tudó mártír készségre, amely nélkül fajok, nemzetek, országok számára nincsen élet és nincsen jövendő!
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |