Baptisták az első világháborúban (előszó)
Egyre halványuló emlékek, lassan elfeledett nevek, események nyomába szegődik Zágoni Jenő testvér, a Baptista Levéltár igazgatója ebben az új könyvben. A XX. század első nagy vérzivatarát méltán nevezték el világháborúnak. A győztesek diktálta „béke” az igazán soha ki nem heverhető nemzeti tragédián túl méhében rejtette a következő világégést – amely a történelem eddigi legnagyobb áldozatot követelő őrülete volt –, a II. világháborút.
A hangyaszorgalommal gyűjtött adatok értékes tárháza ez a könyv. Aligha vart magyar baptista család, amelyik ne találna ismerős neveket, talán épp felmenőiét a vaskos kötetben, de a közösségünkön kívüli olvasó is rácsodálkozik a múltra – bizony olykor elérzékenyülve – a szív rejtelmeibe is betekintést engedő leveleket, verseket, vallomásokat ízlelgetve.
Mindkét nagyapám szenvedő alanya volt az első világháborúnak. Mindketten az olasz fronton szolgáltak. Különös kegyelem, hogy – bár sebesülten, de – mindketten túlélték, hazajöttek. Egyikük sem szeretett a katonaélményekről beszélni, de annyit azért elmondtak nekem – évtizedekkel ezelőtt –, hogy számtalanszor csak a kegyelmes Isten konkrét beavatkozása mentette meg az életüket. Csodák között jártak aknamezőn, lövészárokban, holtak között sebesülten, vagy eszméletlenül feküdtek egy-egy tábori kórházban. Angyalok vigyáztak rájuk. Egyikük elmondta, hogy a századából, ahova 280-an vonultak be, hatan maradtak életben. Miért éppen ők? És mért ment el annyi más, ezerszám hagyva hátra özvegyeket, árvákat?! Kérdések, amelyekre nem tudunk válaszolni. Az Úr tudja.
A fájdalmon, a keserűségen és gyászon túlmutat a hit, a remény szinte minden írásban.
Az adatok természetesen nem teljesek. A statisztikákból sok gyülekezet és még több katona neve hiányzik. Csak remélhetjük, hogy a II. világháborúról szóló, most készülő kötet teljesebb lesz azáltal, hogy a gyakori kérésre figyelve többen fogják beküldeni szeretteik adatait és a velük kapcsolatos történeteket a levéltárba.
Kívánom, hogy legyen áldásul az Olvasóknak ez a könyv, ébresztő a közömbösöknek, erőforrás a keresztjüket cipelőknek, vigasz a gyászolóknak!
Budapest, 2007. augusztus 20.
Dr. Almási Mihály
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |