BOKOR : Menekülés a szibériai fogságból Japánon és Anglián keresztül (előszó)
Amidőn 1916. pünkösd napján félévi kalandos hányattatás után hazavergődtem a szibériai fogságból – hol több mint egy évig sínylődtem – azon gondolattal fogtam e munka megírásához, hogy mindazt, amit a fogságban és abból való szökésem alatt láttam, átéltem, avagy szavahihető egyénektől hallottam, csak saját magam, a legközelebbi hozzámtartozók és barátaim számára papirra vetem. Nem volt még akkor szándékomban, hogy a nagyközönség elé vigyem munkámat és azért nem is igyekeztem annak regényszerű érdekességet adni, avagy azt a képzelet szüleményeivel ékesíteni. Megtörtént eseményeket híven írtam le, úgy, amint azok az adott pillanatban gondolat- és érzelemvilágomban tükröződtek.
Amint előrehaladtam a munka megírásában, az érdeklődés nőtt iránta. Most, midőn két év elteltével a befejezéshez jutottam, elfogulatlan kritika itéletének vetettem alá és az érdemesnek tartotta, hogy munkámat a nagyközönség elé bocsássam.
A leírás első része, mely az 1915. évi szibériai fogolyéletet tárgyalja, több vonatkozásban már vesztett időszerűségéből; hiszen a vadul rohanó események azóta túlhaladták az ott leírt életviszonyokat. Bízom azonban abban, hogy az olvasóközönség meg fogja benne találni azt a történeti érdekességet, mely az effajta leírásnak az idők mulásával is értéket kölcsönöz. Ami pedig a mű második részét, a fogságból való kalandos szökés leírását illeti, úgy vélem, hogy a háborús irodalomban kevés hasonló tartalmú munka jelenhet meg, azon oknál fogva, mert az aránylag kis számú megszököttek között is vajmi kevésnek adatott meg a szerencse, hogy vállalkozását hasonló viszonyok közt elejétől végig sikerrel hajtsa végre.
Ezen körülmények megfontolása bátorított fel arra, hogy mint egyike a sok névtelennek, kik a haza iránti kötelességüket teljesítették, a magyar olvasóközönség figyelmét szerény munkám számára külön is igénybe vegyem. Ha el tudnám érni, hogy a közönség azzal a türelemmel és érdeklődéssel olvasná munkámat, mint a minő szeretettel és lelkesedéssel azt megírtam, az lenne fáradozásaim legszebb jutalma.
Budapesten, 1918 március havában.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |