BOLEK : Az utolsó dzsihád (előszó)
Célom e könyvvel az eddig nem publikált események, részletezés a török frontokról, valamint a Monarchia seregeiben küzdő bosnyák katonákról, akik egyik állomáshelye többek között Budapest is volt.
Törökország hűséges szövetségesünk volt az Első Világégésben. Belépése a háborúba Oroszország haderejének egy részét kötötte le, s később angol–francia csapatokat is elvont a nyugati frontokról. Együttműködésünkre több olyan adatot is találtam, mely példaértékű, s megmutatta, hogy e két nép, a magyar és török milyen nagyszerű, hűséges és kitartó volt.
Forrásaim elsősorban már megjelent, de elfeledett iratok, könyvek voltak, s ehhez kapcsolódnak a Pesti Hírlap tudósításai is, melyeket a nagyszerű Heltai Jenő is írt.
Adatokat a hivatalos török távirati iroda és az MTI szolgáltatta, de minden más fellelhető forrást is igénybe vettem. (Hadtörténeti Intézet, Magyar Digitális Képkönyvtár, Országos Széchenyi [sic!] Könyvtár, Osztrák Állami Archívum, stb.)
Török katonák harcoltak a Dardanelláknál, a Kaukázusban, Dél-Irakban és a Szuezi csatornánál, de segítettek minket Románia ellen és Galíciában is. A törökök óriási népszerűségre tettek szert Magyarországon, az emberek nagyra becsülték Törökországot, harcuk szimpátiát és komoly barátságot ébresztett Törökország irányába.
Testvérnép, s ez egy olyan közös háborúnk volt, mely hősi küzdelmet elfelejteni soha sem szabad!
Testvérként küzdöttek mellettünk a végsőkig kitartva a bosnyák katonák, mindvégig szem előtt tartva, hogy közös Hazánk van. Vallásuk miatt soha sem szenvedtek hátrányt, megkülönböztetést. Sok száz hősi halottjuk nyugszik most is Magyarország földjében.
Kívánom, hogy ezen népek barátsága egyre csak erősödjön és soha el ne múljon!
Budapest, 2014. augusztusában
Bolek Zoltán
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |