CZÉKUS : Az 1914–18. évi világháború összefoglaló történelme (előszó)
1. kötet
A világháborúról írott könyvek súlya alatt ma már roskadoznak a könyvespolcok. A világháború történelmét is sokan megírták már.
Sajnos azonban, nem magyar nyelven és magyarul! Magyar munka, mely a világháború egész lefolyását szemünk elé tárná, még nincs.
Pedig tíz év mult el már azóta, hogy nemzetünk létéért s jövőjéért fegyvert ragadott a magyar és hat keserves év pergett le, mióta az édes magyar hazánk sorsára oly végzetes összeomlás bekövetkezett!
A világháború egész történelmét nekünk magyaroknak pedig igen jól kell tudnunk. Annak csaknem minden részét alaposan kell ismernünk.
Idegen könyvekből azonban a világháborút mi magyarok nem ismerhetjük meg. Idegen szerzőnek idegen a magyar! És bizony, fájdalom, sokszor még azok is ellenségesen írnak rólunk, akik barátaink.
Főleg ezért, de ezenkívül még sok-sok volt tanítványom és talán még több bajtársam kérésének teljesítésére vállalkoztam arra, hogy ezzel a szerény úttörő munkával a nyilvánosság előtt megjelenjek.
Célom, hogy a magyar irodalomban az e téren nagyon is érezhető hiányt pótoljam.
A fősúlyt a világháború történetének megírásánál arra helyeztem,
hogy az egész világháború hadműveletei fölött könnyen meg lehessen szerezni az áttekintést,
hogy a hadműveletek keletkezését s lefolyását mindenki könnyen megjegyezhesse magának; ezért is a hadműveletek tárgyalásánál előbb mindig
a szembenálló felek szándékát,` elhatározását, illetőleg feladatát,
azután a helyzetét és az igy keletkező
terveket, majd pedig a tervek végrehajtásából keletkező
eseményeket igyekeztem hűen leírni.
Nem maradtam meg azonban az események száraz, egyhangú leírásánál, hanem feladatomnak tartottam azt is, hogy a főbb eseményeknél az okokat, az eseményeknek egymásra való hatását, egymással való összefüggését is kutassam és hogy a legfontosabb tanulságokat is levonjam.
A megállapításokat azonban, amelyekhez ily módon jutottam – természetesen – nem fogja olvasóim mindenike magáévá tenni. Nem is ezt akartam. Szándékom mindössze az volt, hogy a felvetett kérdések gondolatokat ébresszenek. Hogy mindenki, aki olvassa a világháború eseményeit, gondolkozzék rajtuk és hogy az eseményeket igyekezzék mérlegelni, mert csak így lesz a világháború tanulmányozása gyümölcsöt termő.
Iparkodtam továbbá arra is, hogy az eseményeket egyszerű és áttekinthető kis vázlatokkal az olvasó szeme elé tárjam az események és az egyes helyzetek képének helyes elképzelése céljából.
Végül igyekeztem mindenben a munka olcsó előállíthatására, hogy azt mindenki számára könnyen elérhetővé tegyem.
Ha igyekezetem nem mindenben sikerült úgy, mint ahogy szerettem volna, annak oka elsősorban szerény tehetségem, továbbá korlátolt anyagi és technikai eszközeim.
Nem mulaszthatom el továbbá, hogy hálás köszönetemet ki ne fejezzem nagylaki vitéz Rátz Jenő m. kir. vkszt ezredes úrnak, a világháború egyik legalaposabb ismerőjének, a „Marnei csata” című munka írójának, kedves barátomnak, aki munkám átolvasásával sokban segítségemre volt.
Budapest, 1924 december hó.
Czékus Zoltán.
2. kötet
Munkám II. kötetének megírásánál ugyanazokat az irányelveket tartottam szem előtt, mint az I. kötetnél.
Olvasóim közül azonban többen kivánták, hogy az 1914. évi lembergi hadjáratot részletesebben dolgozzam ki.
E kivánságot a legnagyobb örömmel teljesítettem, mert e hadjárat egyike a legérdekfeszítőbb és legtanulságosabb hadműveletek sorozatainak. A magyar nemzet történelmének egyik legdicsőségesebb fejezete, melyet apáink, testvéreink, legközelebbi rokonaink és mi saját magunk vérrel és karddal írtunk meg.
E kivánságot teljesítettem továbbá azért is, mert e hadjárat eseményei, ha azokat olvassuk és ha azokat lelkileg átéljük, – önkéntelenül is felébresztik és nagyranövelik a szívünk mélyén szunnyadó legnemesebb erkölcsi erőket, fogékonnyá teszik elménket a katonai dolgok iránt. Ezek nélkül pedig a mai és a jövendő kor magyar nemzedéke nem élhet, ha újra olyannak akarjuk látni édes, szép magyar hazánkat, amilyennek azt őseink ezer év előtt megalkották és ezer éven át meg is tartották.
E kívánság teljesítése miatt azután e hadjárat leírása hosszabb, terjedelmesebb, mint a többié. Ily módon, bizonyos tekintetben ellentétben áll könyvem címével, mert e hadjárat kidolgozása inkább „részletes”, mint „összefoglaló”.
Azok számára azonban, kik e hadjárat leírását is inkább „összefoglaló”-nak kivánják, az eseményeket röviden összefoglaltam.
E hadjárat rövid összefoglaló történelmét is megírtam tehát. Teljesítettem azt, amit a könyv címe kötelességül rótt reám. Hibámul így legfeljebb azt lehet felróni, hogy többet adok, mint amennyit a könyv címe igér.
A II. kötetben foglalt hadjáratok leírásánál különös gondot fordítottam a magyarság szerepének kidomborítására. Ha e tekintetben teljes egészet nyújtani nem tudtam, annak egyik oka az, hogy munkámat bizonyos keretek közé kellett szorítanom, túl hosszadalmas nem lehettem, részletes harcleirásokba nem kezdhettem bele. Ezek nélkül pedig a magyar katonát teljesen leírni nem lehet.
A másik ok a források elégtelensége. A világháború memoár irodalma fájdalom még idegen. A magasabb rangú magyar katonák, kik a magyarság világháborús szereplésének leghívatottabb tanúi, sajnos, – valószinűleg a nagy anyagí áldozatok miatt, amellyel a könyvkiadás jár, – ma még hallgatnak. Az idegen származásúak pedig, – akár osztrák, akár német, – a saját fajukat igyekeznek előtérbe állítani. A magyart agyon hallgatják, sőt többen ellenségesen is kezelik. Csak ott, ahol már hallgatni nem lehet, írnak a magyarról.
A „méltatás”-okban nem akartam unalmas lenni. Ezért a „méltatás”-ok nem teljesek. Csak a főbb dolgokra mutatok rá. Gyakran még arra sem, nehogy ismétlésekbe bocsátkozzam. Sok hadművelet ugyanis hasonló másokkal. Ha minden hadműveletet méltattam volna, ismétlések hibájába kellett volna esnem.
A „méltatás”-okban kifejezett nézetek teljesen egyéniek. Azok célja nem az, hogy e nézeteket minden olvasóm a magáénak vallja. Azok célja az, hogy megszokjuk azt, hogy a hadtörténelmi eseményeket gondolkozva olvassuk, hogy a hadműveleti elhatározásokat. terveket és eseményeket mérlegeljük is, – nem azért, hogy azokat kritizáljuk, hanem hogy azokból tanuljunk.
Végül nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is hálás köszönetemet ki ne fejezzem Nagylaki vitéz Rátz Jenő m. kir. vkszt. ezredes úrnak, aki a világháború egyik Iegalaposabb ismerője s a magyar hadtörténelmi írók egyik legkiválóbbika – továbbá Dálnoki Veress Lajos m. kir. vkszt. őrnagy úrnak, a Ludovika Akadémia hadtörténelem tanárának. Mindketten munkám átolvasásánál értékes tanácsaikkal sokban segítségemre voltak.
Budapest, 1926. évi március hó.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |