DÁNIELISZ : Galiciától a Garda-tóig (előszó)
Id. Dánielisz Endre, egykori szalontai kisiparos, 69 évvel ezelőtt naplót kezdett írni. Saját elhatározásából tette, egy iparossegéd-társa példájától indíttatva. Amint napjainkban maga vallja, ezzel csupán írás- és fogalmazáskézségét kívánta gyakorolni, az iskolában tanultakat megerősíteni. Pepita fedelű füzetét 1914 május elején kezdi, és utána még három kis noteszt írt tele. Az utolsó bejegyzés az 1918. augusztus 12-i dátumot viseli.
Közben bő négy esztendő telt el. De milyen évek! Az egyszerű fésűssegéd eredetileg a maga csendes hétköznapjait, személyes élményeit, gondolatait kívánta megörökíteni. Szándékán kívül történelmi napoknak, népek és országok sorsát eldöntő fejleményeknek lett tanúja, sőt akaratlan résztvevője. Így vált a füzetet folytató három kis notesz tartalma közérdekűvé, hiszen az egész Európát átfogó háború történéseiről számolt be a frontkatona, a sarzsi nélküli gyalogos, a baka nézőpontjából láttatva az eseménysort.
Sajnos, a füzet és a noteszek – szinte hét évtizedes hányódásuk következtében – hiányosak. Lapokat szakítottak ki belőlük. Ez terjedelmüknek mintegy tizedét jelenti. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy a harci események során nem mindig adódott alkalom a frontélet változatos, olykor igen lényeges eseményeinek a megörökítésére. Mindezek együttesen kívánták meg, hogy a 90. életévébe lépett édesapámhoz, id. Dánielisz Endréhez a szóban forgó időszakkal kapcsolatban kérdéseket intézzek és válaszait hangszalagon örökítsem meg. Így nemcsak a napló szövegét tesszük teljesebbé és tisztázzuk néhány jelzését, fogalmát, hiányos vagy homályos megfogalmazását, de az emlékezőnek is alkalmat adunk arra, hogy frissen papírra vetett egykori élményeit utólag átélje, az idők távlatából szemlélhesse, megítélhesse s közben a saját magatartásáról, érzelmeiről véleményt mondjon.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |