FADDI : Élettörténet a világháborúból (ajánlás) (fülszöveg)
Idén a nagy világégésnek nevezett első világháború kitörésének 100 éves évfordulójára emlékezünk. A most kiadott könyvvel (naplóval) tisztelegni kívánunk a hősök és az áldozatok emléke előtt.
Ez volt a világtörténelemben az első olyan alkalom, amikor a világ nemzeteinek sokasága, gyakran egymás szomszédjai, hadban álltak egymással. Ma már történészek kutatják, hogy a nagy háború előtt melyik nagyhatalom gondolkodott a háborún, annak kimenetelén, hasznán, vagy kárán.
Erről azonban nem gondolkodtak az alattvalók, az iparosok, a parasztok és nem gondolkodtak a falvak képviselői és bírói sem. Ők kénytelenek voltak szembesülni a sajnálatos ténnyel, hogy itt a háború.
Váratlanul érte a háború a dunapataji lakosokat is. Megindult a mozgósítás, a falu erejét adó férfiakat besorozták és harcba hívták. Sokan közülük megjárták a retteget harctereket, délen Szerbiát, nyugaton Olaszországot, északon Lengyelországot, Galíciát, keleten Oroszországot és Bukovinát. Közülük közel 180-an soha nem jöttek vissza. A neveiket az első világháborús emlékmű őrzi, ahol fejet hajthatunk őseink előtt, itt emlékezhetünk és emlékeztethetünk a háború minden szörnyűségére, borzalmára.
Nem tudjuk pontosan, hogy a harctereket megjárt pataji férfiak mit láttak, mit éreztek, mit gondoltak. Ha egyesek le is írták élményeiket, a füzetek gyakran elkallódtak. A legtöbb férfi elvitte magával a sírba az átélt szörnyűséget. Akik kint jártak a frontokon és visszatértek, kevesen írták meg az átélteket. A levéltárak főként a tisztek és tábornokok visszaemlékezéseit őrzi. Az egyszerű katonák, a nép fiainak harctéri élménybeszámolói az évtizedek elteltével elhalványultak, végül elvesztek. Jó esetben egy-egy mondat, rövidke történetfoszlány maradt meg az utódok emlékezetében. Néhány halvány katonakép, rongyosra gyűrődött képeslap jelzi még a családi archívumokban a Nagy Háború nyomát. Ezért egy-egy kéziratos följegyzés, napló nagy jelentőséggel bír, hiszen közelebb hozza száz éve élt földijeink háborús mindennapjait.
Dunapataj szerencsés helyzetben van, mivel több harctéri napló is fönnmaradt pataji családoknál, illetve a Pataji Múzeum archívumában. Faddi József, Gózon János, Faragó Sándor, Dani Sándor és egy ma még ismeretlen, Pataji Névtelennek elkeresztelt katona írta meg tapasztalatait.
A századik évfordulóra elkészült Faddi József naplójának részletes feldolgozása.
Nagyközségünk képviselőtestülete és jómagam polgármesterként, közösen a kalocsai Viski Károly Múzeummal, a Kalocsai Múzeumbarátok Körével úgy ítéltük meg, hogy tanulságos, ha kortársainkat, a fiatalokat megismertetjük azokkal az eseményekkel, amelyeket szülőfalujától távol kényszerült átélni a népfelkelőként harcba hívott pataji parasztember. A papírra vetett sorok a mai korban már-már elképzelhetetlenek tűnő történetekről számolnak be.
Ma már elképzelhetetlen, hogy esőben, sárban, étlen-szomjan, ellenséges puskalövésektől fenyegetve, éjszaka vagy nappal gyalogoljon teljes menetfelszereléssel a teljes ismeretlenbe valaki. Nehezen tudjuk azt is elképzelni, amit Faddi József megélt: az ellenség területén egy városba beérve a templom tornyából nem harangszó hallatszott, hanem lövések dördültek rájuk. De nehezen tudjuk elképzelni a 100 évvel ezelőtti elődöm, a bíró gondjait is, aki hadikölcsönről, hadisegélyről, fejadagokról, hadiözvegyek és árvák ellátásáról, a férfikéz nélkül maradt gazdaságok ellátásáról tárgyalt a választott képviselőkkel.
Magyarország embervesztesége halottakban 660 ezer főre tehető, ehhez még hozzá kell számítani azt a közel 800 ezer súlyos sebesültet, aki az elszenvedett sérülések következtében munka és keresőképtelenné vált. Nem beszélve a hadifogságba esettekről.
Most még nem tudjuk pontosan, hogy a katonaköteles pataji férfiakból hányan vesztették életüket az idegen földön folyó harcok közben, hadifogságban vagy egyéb módon. A sebesültek és nyomorékká vált emberek, a tönkretett családok számát is nagyon nehéz pontosan meghatározni. Egy biztos. Dunapataj összlakosságának több mint 3 %-a odaveszett az I. világháborúban. Éppen ezért fontos az emlékezés és a háborúban részt vettek visszatekintésének közzététele.
Megérdemlik, hogy emléküket ápoljuk és fejet hajtsunk áldozatuk előtt.
Dusnoki Csaba
Dunapataj Nagyközség polgármestere
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |