FÖLDES : Rabszolga nemzet rabjai (ajánló)
Egy nap néhányunkat hajóra tettek és elvittek északra, Jenyiszejszk városba, a grafitbányába. Akkor már nagyon beteg voltam. Kiújult a tüdőcsúcshurutom. Vért köptem. A lapockám alatt szúrást éreztem. A grafit porától fényes fekete bőröm állandóan izzadott és a fekete izzadság barázdákat szántott rajtam. Egy becsületes orosz orvos beutaltatott a krasznojarszki kórházba. Alig tudták lemosni rólam a grafitport.
A kórházban ismerősökkel is találkoztam. Ott volt Könczey százados, Elek zászlós, Szőllősy hadnagy, Nagy Kálmán református lelkész és Pusu bácsi, egy Sáros megyei tartalékos huszárszázados, királyi kamarás, kinek rokona volt a felvidék minden főura. Ez a kedves, öreg Pusu bácsi mindenkor bízott, hitt a közeli szabadulásban. Nagy Kálmán mankóra támaszkodva vonszolta maga után köszvényes lábait. Minden szenvedésen keresztül roncsolt testtel, de töretlen lélekkel várta a foglyok kicserélését. Könczey százados reménytelenül szenvedett. Zöldessárga, sovány arcából bágyadtan, fénytelenül csillogott sötét szeme. Emlékszem még Konkoly-Thege komáromi századosra, aki órákig szótlanul nézett ki az ablakon és nehéz sóhajtások rázták meggyötört lelkét, testét.
Azt hittem, ezek utolsó napjaim. Sokszor könnyek szivárogtak szememből és a csillogó könnycseppeket lassan beitta durva takaróm.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |