HANTHÓ : Emlékirat a II. Lipót császár nevét viselt volt császári és királyi 33-ik gyalogezred dicső haditetteiről, valamint azokról, akik az ezred kötelékében küzdve, hősi halált haltak a hazáért (előszó)
Sok vihart átélt, sok véres csatában sok babért szerzett dicső ezredünket nagy királynőnk, MÁRIA TERÉZIA csaknem kétszáz évvel ezelőtt, a törlénelmi nevezetességű 1741. évben alapította.
Ebben az évben történt, hogy a pozsonyi vár tróntermében megjelent dicső emélekezetű királynőnk s karján a kis Józsefet tartva, a magyar országgyűlés támogatását kérte a fenyegetett Trón és Haza védelmére.
Ekkor történt, hogy a királynői szóra kiröppentek hüvelyeikből a magyar uraknak kardjai és »Vitam et sanguinem pro regina nostra!« kiáltással életüket és vérüket ajánlották fel a veszélyben forgó királyi családnak és a magyar nemzetnek oltalmára.
És nagy királynőnk szívéből nem hiányzott a hála érzete. Nemzeti ajándékot adott a nemes felbuzdulás julalmaképen s az országot, melynek régi szívevágyát képezte a nemzeti hadsereg, több magyar ezred felállításával örvendeztette meg.
Ebből a nagy nemzeti felbuzdulásból, ebből a királynői hálából és kegyből született meg a mi ezredünk is: a 33.-ik magyar gyalogezred.
Mert magyar volt az ezred. Magyar területről sorozták katonáit, magyar volt ruházata, magyar nadrággal, magyar zsinórozással és díszkabátja karján büszkén viselte az ezred magyar jellegére utaló »medve karmok«-at.
Sok-sok évtized múlott el azóta. Sok-sok csatában hordozta meg azóta ezredünk tépett lobogóját, sok trón dült össze, sok ország szállott azóta sírba, de túl minden időkön, túl minden pusztuláson, ezredünk szilárdan és megingathatallanul állta meg helyét.
Mígnem jött a világháború s utána a gyászos 1918-as év, mely ezredünk számára is meghozta a történelmi elmúlást.
De dicső volt még ez az elmúlás is. Nem vert hadként szétzüllve pusztult el ezredünk, de az ellenség földjéről büszkén, teljes fegyverzetével, megfogyva bár, de töretlen egységben és példás fegyelemben tért meg hazájába. Mint alapítása, épúgy elmulása is felsőbb hatalmak rendelkezése volt.
Százhetvenhét évig tartott ezredünk dicsőségteljes élete!
S a százhetvenhét év alatt mindig hű volt ahhoz a szellemhez, amelyből fakadt, amelynek létét köszönhette :»Vért és életet« áldozni a Trónért és Hazáért!
Ez a szent Eszme, ez a Szellem nem halt meg ma sem. Tovább él azokban, akik az ezred zászlója alatt küzdöttek, akik e szent lángot szívükben ma is őrzik, élesztik s akik gondoskodnak róla, hogy e láng soha ki ne hunyjon, de tovább égjen a fiak és unokák szívében.
Ennek a szent lángnak szítását szolgálja ez az Emlékiratunk.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |