I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

HORTOBÁGYI : Események a balkáni hadszíntéren az első világháborúban (bevezetés)

 

Tisztelt Dr. Hortobágyi Ferenc Úr!

Az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchia haderejéről világszerte könyvtárnyi irodalom látott napvilágot. Az 1868-ban létrehozott és 1918-ig fennálló magyar királyi honvédség történetéről is sokan írtak az eltelt évtizedekben. A legtöbben a honvédség egyes fegyvernemeinek fejlődését, szervezettörténetét, alakulatainak első világháborús tevékenységét dolgozták fel. Az alakulattörténetek elsősorban a régi, nagy hagyományokkal rendelkező ezredekről készültek el.

Az 1920-as évek elejétől kezdve a Honvédelmi Minisztérium fontosnak tartotta az első világháborús magyar alakulatok emlékeinek megörökítését. Az alakulattörténetek összeállításához már a világháború során elrendelte az anyaggyűjtést, számítva a legszélesebb társadalmi bázisra. Az alakulatok történetének megismerésére irányelveket, módszertani útmutatókat adott közre. Ezek szerint gyűjteni kellett azokat az iratokat, fényképeket, amelyek az egyes csapattestek világháborús tevékenységével és szervezési kérdéseivel, a felszereléssel és az utánpótlással voltak kapcsolatosak.

A munka sikeres volt, mert az 1920-as évek második felétől egymás után jelentek meg az emlékkönyvek, alakulattörténetek. E mellett a Hadtörténelmi Levéltár tanulmánygyűjteménye is számos leadott munkával gyarapodott. Az összeállítások szerzői többségében nem hadtörténészek voltak, hanem a harctéri élményeket átélt hivatásos, tartalékos vagy nyugalmazott tisztek. Visszaemlékezéseikben személyes élményeiket kapcsolták össze a hivatalos eseményleírások adataival. Az elkészült művek pedig közelebb hozták az olvasóhoz a háborús mindennapokat, illetve az egyszerű katonai harctéri mindennapjait, érzéseit.

A m. kir. honvédség kötelékében 1914 augusztusának végétől folyamatosan szervezték a népfelkelő hadtápdandárokat. A megalakult 9 hadtápdandárból azonban még 1914-ben 4-et feloszlattak. A többit pedig 1916 elején végleg átszervezték. A feloszlatott dandárok megmaradt részeit önálló népfelkelő hadtápzászlóaljakba vonták össze, amelyek elnevezésében az arab szám az állományilletékes honvéd gyalogezredet jelölte.

A népfelkelő alakulatok, különösen a hadtápalakulatok világháborús tevékenységéről azonban keveset tudunk, mivel ezen alakulatok irattára szinte teljesen megsemmisült, a két világháború között pedig alig jelent meg nyomtatott forrás, visszaemlékezés. Tehát a hadtápalakulatok történetére vonatkozóan csak a családi levéltárakban rejtőző világháborús levelezések, leírások adhatnak felvilágosítást. Ezért tartom fontosnak az Ön fáradságot nem ismerő, több éves kutatómunkáját, amelynek lezárásaként olvashatjuk a kezdetben csak kutatási jegyzetként aposztrofált, a m. kir. 20/II. népf. hadtápzászlóalj első világháborús tevékenységéről szóló munkát. Az angolszász történetírás napjaikban alkalmazott módszerével, vagyis a hétköznapok embere, Lányi Pál népfelkelő százados és csapatteste történetén keresztül igyekszik bemutatni a világháború, illetve a balkáni hadszíntér eseményeit. A levéltári és könyvészeti forrásokkal bőségesen alátámasztott családi levelezés megjelenítésével egy a soknemzetiségű Monarchiát jellemző, középosztálybeli família regényével is megismerkedhetünk. Munkája értékét, érdekességét az 1918 októberében-novemberében történtek francia forrásokkal is támogatott bemutatása, elemzése is emeli.

A padovai fegyverszünet és a belgrádi konvenció megszületése körüli események máig tisztázatlanok, pontosabban az események vizsgálata során keletkezett magyarázatok a történetírás máig vitatott lapja közé tartoznak. Mivel Ön évtizedek óta Párizsban él, kiváló francia nyelvtudásával az idézett francia nyelvű dokumentumok értelmezésével is megpróbálkozik. Tegyük hozzá, nem eredménytelenül.

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy az Ön munkája fontos forrás a korszak kutatói és a korszak iránt érdeklődők számára. Kérem tehát a tervezett kiadvány olvasóit, fogadják érdeklődéssel és figyelemmel a kötetet!

Baráti tisztelettel:

Budapest, 2010. december 20.

Holló József

Dr. habil Holló József Ferenc altábornagy
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgató

 

Katalógus Hortobágyi Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza Első világháború Vissza Könyvek