I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

Katonaőseink nyomában (bevezetés)

95 év után

Közel egy évszázada annak, hogy megkezdődött az XX. század minden korábbinál véresebb háborúja, az „első” vagy ahogyan a korabeliek nevezték a „Nagy Háború”. A világégés, amelyet követően annyi változás következett be a magyar nemzet életében. Százezrek estek el, és milliók szenvedtek maradandó sérülést, magyar családok százezrei siratták az elesett apát, az elveszett békét, a nyugodt megélhetést, az elveszett szülőföldet... Eltűnt egy világ és vele tűnt el sok száz év szerves folyamata, kapcsolata.

A székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör 2001-ben kezdte kutatni a Magyar Királyi 17. gyalogezred – a város háziezrede – harcainak történetét. Így jutottak el az olaszországi Doberdó településről elhíresült egykori csatamezőre. Az egy alkalomra tervezett kutatóút éppen egy évtizede tart, mivel új és újabb vetülete kerül a civil szervezet aktivistái elé. Munkájuk eredményét dicsérik az elkészült kiadványok, a visintini Magyar Emlékkápolna felújítása és az egykori „frontbarátságok” felelevenítése is. Igen, frontbarátságok, hiszen a mai szemmel kicsinek tekinthető egykori frontszakaszon magyar ezredek sokasága fordult meg és küzdött. Különösen szoros kapcsolatban voltak az egykori székesfehérvári és nagyváradi katonák, akik azonos szakasz védelmét látták el felváltva. A közös emlékek nyomainak felkutatási szándékával kezdődött az a kutatóút és kutató program, amelyet a Nemzeti Civil Alapprogram pályázati támogatásával sikerült megvalósítani, s amelynek eredménye ez a kis kiadvány.

95 éve történt! Mit üzen ez a mának? Talán azt, hogy ennyi év távlatában is fontos tudnunk eleink küzdelméről, fontos, hogy tudjuk Ők valamennyien egy ügy szolgálatában, a hazájuk védelmének tudatával becsületesen küzdöttek és haltak. Küzdelmüknek nem tapasztalták eredményét, a közös haza elbukott, feldarabolták, az egykori nemzetért tett küzdelem ügyét megalázták, a feledést a még borzalmasabb második világégés gyorsította. Az egykori harcosok emlékét csak a megkopott emléktáblák, megcsonkolt szobrok, és elsárgult fotók őrzik. Mégis a nemzeti tudatból nem hiányozhatnak azon százezrek, akik nem térhettek haza! És nem feledhetjük a háborút, a béke érdekében sem! Ennek megőrzése pedig kiemelten fontos ma, amikor az egykori ellenfelek valamennyien egy tábor tagjai vagyunk. Meg kell tanulnunk tisztelni egymást, a történelmünket, a küzdelmeinket, a harcainkat. Az Európai Unió egységének sikere érdekében fontos, hogy megtanuljunk a közös Európában együtt emlékezni! Talán ennek megértéséhez is közelebb vitt a nagyváradi és a székesfehérvári civil kezdeményezés. Köszönet érte a tervet kigondolóknak, a kutatómunkában résztvevőknek, a támogatóknak!

Hitünk szerint a közös kezdeményezés a további barátságunk elmélyítésének fontos mérföldköve, amelyet újabbak követnek.

KATALÓGUS		TARTALOM