I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

KRÁMLI : A dunai vízi út az első világháborúban (bevezetés)

Az 1914 júliusában kibontakozó, s hamarosan világháborúvá szélesedő konfliktus kezdetén a felek egyike sem számított a háború túlságos elhúzódására. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése például az 1914 előtti haditerveiben legfeljebb a következő aratásig tartó háborúval számolt. A háború azonban sem ősszel, sem karácsonykor nem ért véget, s nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú, akár évekig tartó hadviselésre kell berendezkedni. A háború nem várt elhúzódása több tekintetben a központi hatalmakat hozta nehezebb helyzetbe: az antant blokádja lehetetlenné tette azon nyersanyagok beszerzését, melyekből a háború előtt behozatalra szorultak. Az antanthatalmak e téren sokkal kedvezőbb helyzetben voltak. Földrajzi elhelyezkedésüknek és haditengerészeti fölényüknek köszönhetően szinte korlátlan mértékben számíthattak gyarmatbirodalmuk és a semleges országok terményeire és nyersanyagaira. Bármennyire is igyekezett, a német és jóval kisebb mértékben az osztrák–magyar haditengerészet a tengeralattjáró-hadviseléssel ezt csak megzavarni tudta, megakadályozni nem. A háború kitörését követően Németország elvesztette a gyarmatait, és semleges országok útján is csak nehézkesen tudott létfontosságú anyagokat beszerezni.

A központi hatalmak számára létfontosságú cikkek listáján előkelő helyen állta gabona. A háború előtt sem Németország, sem az Osztrák–Magyar Monarchia nem tudta megtermelni a teljes gabonaszükségletét, és behozatalra szorult. Ráadásul a háborús körülmények, az emberi és állati munkaerőhiány a termés csökkenését vonta maga után. Az 1915-ös terméseredmények ismeretében mind a német, mind az osztrák–magyar vezető körök számára világossá vált, hogy az élelmiszerkészletek még az 1916-os aratás előtt kimerülnek. A hiányt az antant blokádja miatt csak egyetlen helyről, az ekkor még semleges Romániából lehetett fedezni. A gabonaüzlet 1915. őszi megkötése után a legfontosabb kérdéssé a Németország és a Monarchia által felvásárolt román gabona elszállításának problémája lépett elő. A csekély teljesítőképességű csatlakozó vasútvonalakon a szállítás túl sok időbe telt volna. Ekkor került előtérbe a Szerbia megszállásával felszabadult Duna, mint a román gabona idejében történő behozatalának egyetlen lehetséges útvonala, és e szállítások egyetlen lehetséges végrehajtója, az osztrák–magyar dunai kereskedelmi hajópark.

Az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús szerepéről és részvételéről könyvtárnyi mennyiségű szakmai és memoár irodalmat találhat az érdeklődő olvasó. A Duna fent említett fontos szerepe ellenére ezen belül már meglehetősen kicsiny csoportot alkot a Duna 1914–1918 között betöltött katonai, politikai és gazdasági szerepével foglalkozó történeti irodalom. E művek nagyobb része is a Duna mentén végrehajtott hadműveletekre, illetve az osztrák–magyar szárazföldi csapatok és folyami egységek (cs. és kir. Dunaflottilla) ezekben való részvételére koncentrál. Ezt persze magyarázza, hogy a háborúval kapcsolatos történeti irodalom zöme inkább a látványosabb hadműveleti és politikai kérdésekkel foglalkozik. Az első világháborús osztrák–magyar részvétel gazdasági kérdéseit tárgyaló irodalom is hajlamos a szállítási, kivált a folyami szállítási kérdésekre, mint lábjegyzetbe illő, másodlagos logisztikai problémákra tekinteni. Ennek megfelelően az elmúlt kilenc évtizedben kevesen kutatták – különösen tudományos igénnyel – a Monarchia dunai kereskedelmi hajózásának első világháborús történetét, így alig néhány munka jelent meg eddig e témakörben.

A téma irodalmából első helyen Döbrentei Gábor „A dunai kereskedelmi hajóraj a háborúban” című munkáját kell megemlíteni, amely Wulff Olaf „Az osztrák–magyar dunai flottilla a világháborúban, 1914–1918” című könyvében jelent meg. Döbrentei információi első kézből származtak, mivel ő volt a Központi Szállításvezetőség (KSZV) hajózási csoportjának parancsnoka, korvettkapitányi rangban. A Közlekedési Múzeum Archívumában (KMA) a Mladiáta-gyűjteményben megtalálható Döbrentei 1920-ban készült német nyelvű kézirata: „Beschlagnahmen von Donaufahrzeugen während des Krieges” címmel, mely eredetileg a dunai hajózással és hajóparkkal kapcsolatos repartíciós tárgyalások magyar delegációja számára készült. Ennek megfelelően e munkában Döbrentei azt igyekszik bebizonyítani, hogy a KSZV által irányított hajózás elsősorban polgári, és nem katonai célokat szolgált. E kézirat egyébként nagyobb terjedelmű, és tartalmilag is részben eltérő, mint 1934-ben megjelent munkája. A kortárs visszaemlékezők közül még egy hajóskapitányt, Siba Jánost kell megemlítenünk. „Folyami hajók a világháborúban” című, saját kiadásban megjelent könyvének történelmi forrásértéke meglehetősen csekély. A kevés számú modern feldolgozás között említést érdemel Wladimir Aichelburg „Die Handelsmarine Österreich-Ungarns im Weltkrieg, 1914–1918” című munkája. E könyvnek azonban csak kisebbik része foglalkozik a dunai hajózással, s lényegében ez sem több egy hajólistánál. A legkomolyabb modern munkák Bulgáriában születtek Veliko Lecsev tollából, bolgár és német nyelven.

Véleményünk szerint e téma valójában nagyobb jelentőségű annál, mint amit az eddigi történeti irodalom általi lebecsülése sugall: az osztrák–magyar dunai kereskedelmi hajózás fontos gazdasági és katonai feladatokat látott el az első világháború folyamán, különösen az 1915 novemberétől 1918 októberéig tartó időszakban. A hajózás feladatait tekintve a legnagyobb jelentősége minden kétséget kizáróan a Romániából történő élelmiszer-szállításoknak volt, melyek nem kis mértékben járultak hozzá a Monarchia és Németország háborús erőfeszítéseinek fenntartásához, s melyeket a vasutak kapacitáshiánya miatt csak a dunai vízi úton lehetett lebonyolítani.

E könyv célja elsősorban a cs. és kir. Központi Szállításvezetőség (KSZV) 1915 novemberében alakult hajózási csoportja által bérelt és irányított dunai hajózás történetének bemutatása, természetesen áttekintve a háború kitörésétől 1915 novemberéig folyó hajózás eseményeit, valamint a dunai hajózásra vonatkozó háború előtti terveket is. E munka elsősorban a Közlekedési Múzeum Archívumában és a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött forrásokon alapul. A Közlekedési Múzeum Archívumában, a Mladiáta-gyűjteményben található meg Döbrentei Gábor már említett, 1920-ban keletkezett kézirata, ami már önmagában jelentős, igaz csak szekundér forrásértékkel bír. Döbrentei kéziratához 76, zömmel kulcsfontosságú dokumentumot csatolt, részben eredetiben, részben másolatban. A KSZV-re, és a dunai hajózásra vonatkozóan ezeken felül az Archívum más gyűjteményeiben is találhatók források, a legtöbb Jármay Elemér miniszteri tanácsos hagyatékában, illetve a Kézirattárban. A forrásbázis másik fő pillére a Hadtörténelmi Levéltár I. Világháborús Gyűjteményében található 19 doboznyi iratanyag, mely a KSZV orsovai kirendeltségének anyagát tartalmazza. Ezen iratok túlnyomó része 1917–1918-ban keletkezett, de szép számmal találhatók köztük 1916-osak is. A szűkös szakirodalomból elsősorban Döbrentei Gábor és Veliko Lecsev már említett munkái kerültek felhasználásra.

E munka létrejöttét elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának köszönheti, melynek támogatását 2005–2008 közt élveztem. Külön köszönetet kell mondanom a Doktori Tanács Titkárságán Kozári Monikának a tőle kapott értékes segítségért. Köszönet illeti munkahelyemet, a Közlekedési Múzeumot a kutatómunkában való támogatásért. Köszönettel tartozom közvetlen kollégáimnak, a Közlekedési Múzeum Archívuma valamennyi munkatársának, illetve mindazon könyvtárak és levéltárak dolgozóinak, ahol kutatómunkám során megfordultam. Külön köszönet illeti Balla Tibor, Csákváry Ferenc, Pollmann Ferenc és Hausner Gábor urakat az általuk nyújtott felbecsülhetetlen szakmai és technikai segítségért. Végül, de nem utolsó sorban köszönetet kell mondanom a családomnak a támogatásért, amely nélkül e munka nem jöhetett volna létre.

KATALÓGUS		TARTALOM