KURTZ : Albrecht főherceg nevét viselő cs. és kir. 44. gyalogezred története (előszó)
Mikor én a „Negyvennégyesek” négy év előtti bajtársi összejövetele alkalmával, a hozzám intézett felhívásnak eleget téve, az „Albrecht főherceg nevét viselő cs. és kir. 44. gyalogezred” történetének kidolgozásához fogtam, a következő célt tűztem magam elé: az ezred háborús teljesítményeit a való tényállásnak megfelelően, minden elfogultságtól menten leírni.
A munka eredményét akkor másnak képzeltem, mint amilyennek az most látszik. Szándékom az volt, hogy az eseményeket részletesebben írom le. A bajtársaimmal folytatott tárgyalások azonban arra az elhatározásra vezettek, hogy a mostani gazdasági viszonyok között a könyv terjedelmét lehetőleg szűkre szabjam, hogy az, az aránylag nagy előállítási költségek ellenére is, szélesebb körben terjedhessen el.
Szolgáljon ez mentségemül, ha az olvasó a leírást helyenkint száraznak találná.
Még egy, az olvasásnál feltünő körülményt akarok itt megokolni, tudniillik azt, hogy a történetek leírásánál az ezred tagjainak nevével nem fogunk találkozni. A háború hosszú tartama alatt ugyanis oly sok egyéni hősi tett fordult elő, hogy valamennyi leírása ezen kereten belül lehetetlen. Viszont csupán egyes eseteket kiemelni, miáltal oly sok más jutna háttérbe — igazságtalan. Az események némelykor úgy hajszolták egymást, hogy az egyéni teljesítmények felismerhetők nem voltak. Sokan hagyták életüket a csatatéren, anélkül, hogy hősi tetteik bajtársaik és előljáróik tudomására jutottak volna, és így talán még ma is ismeretlenek. Amennyire emberi ítélet helyessége engedi, a hősi tettek vagy a háborús szolgálati érdemek minősítése úgyis elismerésre jutott a kapott kitüntetésekben.
A hősi halottak neveinek megörökítésénél nagy nehézségekre találtam. Eddig csak a tisztek névsora áll látszólag hiánytalanul rendelkezésemre, neveiket tehát az események leírásánál feltüntetem. A legénység névsora majd csak a történet végén lesz teljes egészében közölhető.
Ugyanez áll a kitüntetésekre nézve is.
Mindazonáltal azon reményemnek adok kifejezést, hogy az ezredtörténet ezen alakban is pótolni fogja a folyamatos eseményekre való visszaemlékezésnél felmerülő esetleges hiányokat.
Munkámhoz a következő forrásanyagokat használtam fel:
„Rat Srbije sa Austro—Ugarskom 1914. god. Prva knjiga. Napisao zivko G. Pavlovic general u penziji.”
(Szerbia háborúja Ausztria—Magyarországgal 1914. Első kötet. Irta Pavlovié G. Zivko ny. tábornok.)
IV. hadtest hadműveleti iratai.
V. hadtest hadműveleti iratai.
31. hadosztály hadműveleti iratai.
62. gyalogdandár naplója.
128. honvédgyalogdandár naplója.
Saját naplóm.
Hálás köszönetemet fejezem ki vitéz Szivós–Waldvogel József tábornok, vitéz Kristófy Géza alezredes, Mauler Ernő százados és Déri Nándor tartalékos főhadnagy uraknak, kik, miután az ezred hivatalos naplója teljes egészében elveszett, a még szükségesnek mutatkozó felvilágosításokkal szolgáltak és Strinovich Vilmos ezredes úrnak, ki önzetlen bajtársi segítségével ezen történet megjelenését elősegítette.
Végül köszönetet mondok mindazoknak, kik előfizetésükkel a könyv kinyomtatását lehetővé tették.
Budapest, 1928 július havában.
A szerző.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |