MADELUNG : Hadinaplóm (előszó)
Nagyszerű, mozgalmas élet van Aage Madelung mögött. Nem akarok élettörténetet írni, csakhogy az élet az ember kovácsa és csak súlyos ütései alatt vet szikrát az emberi lélek.
Milyen nemzetiségű Madelung? Svédországban született, Dániában nevelkedett, később Oroszországban élt, a germán szellem költője és prófétája és 1915 újévén a magyar rónának, bornak, a magyar vitézségnek, jellemnek, a magyar életnek és halálnak vallott szenvedélyes szerelmet. Kék szemeiben még a fjordok hűvös, átlátszó kéksége tükröződik, mosolya az észak ködös misztikumához hasonló, — ezeréves legendák emléke, — válla, robusztus termete, egyenessége ősgermán, lelke nyugtalan ősvadsága talán az egyedüli szláv emlék és végül bájos pajtás-közvetlensége, nyíltszívűsége, lovagiassága, őszintesége és gyerekes jószívűsége magyar. Ilyennek ismerem Aage Madelungot. Vajjon milyen nemzetiségű?...
Apja, egy régi svéd nemes, gazdag földbirtokos, bizonyára más életet szánt fiának. Megvolt minden feltétel, hogy Madelung egyszerű, de kényelmes polgári életet éljen. De lelkében kiolthatatlan tűz égett és messze legendák délibábjai csábították az ismeretlen felé és szemei vörös lángok után vágyakoztak. Alighogy elhagyta gyermekéveit, alig, hogy szilaj lelkét az élet első sugarai érték, már felforrt a must, hogy a legnemesebb nektár váljon belőle. Átlépte a szülői ház küszöbét, búcsút intett otthonnak, pénznek, nemességnek, hogy maga formálhassa meg saját életét, hogy lelkének szomjúságát az életnek ezer keserűségével és gyönyörével öntözze.
Oroszországban akkor vörös zászlókat bontottak, melyeket emberi vérrel festettek vörösre. És a tengereken, a fjordokon áthallatszott a jajgatás, a krisztusi sóhaj, kozák lópaták dübörgése, a kancsukák bőrhasító suhogása. És Madelungot ösztöne Oroszországba vitte. Öntudatlanul ment, csak önálló megélhetést keresett: ügyes vajkereskedő akart lenni és nagy író lett. A pogrom mint egy fékevesztett sakál marcangolta Oroszország testét és Madelung szembenézett a fenevaddal és az ártatlanok vére nemes, mély barázdát szántott lelkébe. Menekülnie kellett, mert érezték, hogy hivatott harcosa az igazságnak; végigbolyongta Oroszország és Oroszlengyelország végtelen erdőit és mocsarait, megismerte a vidéki orosz ostoros nagyurakat és a jámbor, elgyávult lelkű örök rabszolganépet. És mikor visszatért hazájába, szemeiben izzó emlékek éltek.
Még Oroszországból leveleket írt haza barátainak. Mennydörgő, hatalmas szavakkal. Barátjai már ezekből a levelekből felismerték benne a nagy írót és mikor visszatért körükbe, rábeszélték, hogy írja meg emlékeit és adja ki könyvben őket. Nekik köszönhetjük, hogy a mai kor egy új nagy íróval lett gazdagabb és hogy megjelent a modern irodalom egyik leghatalmasabb regénye, a »Gezeichneten« és két nagyszerű elbeszélőkötet, a »Jagd auf Tiere und Menschen« és a »Sterlett«. A németek felfedezték és hamarosan ünnepelt, világhírű író lett.
Hogy a háború kitörése után, mint a »Berliner Tageblatt« haditudósítója a Kárpátokat kereste fel, nem véletlenen múlott. A magyar rónák, legendák, a magyar föld és őserő, a magyar nemzet lovagi gesztusa már régen vonzották. Hozzánk jött, hogy lássa, hogy egy rokonok nélkül élő kis nemzet földje iránt érzett ősszerelmében, hogyan roppantja meg az elbizakodott zsarnok óriás derekát. Itt volt közöttünk, látott minket legnagyobb napjainkban és megszeretett.
A könyv tartalma novellisztikus jegyzetek, melyeket hadinaplójába írt. Német nyelven írta őket, hogy ezzel is kifejezésre juttassa germán jellegét. De legnagyobb részüket nálunk, rólunk és nekünk írta és ezért is megérdemli ez a könyv, hogy szeretettel vegyük kezünkbe.
Budapest, 1915 július 23.
Dr. ifj. Bókay János.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |