„Mire lehullanak a levelek...” (előszó)
A Magyar Örökség-díjas Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójaként örömmel bocsátom útjára ezt a kiadványt, amely az I. világháború befejezésének 90. évfordulója alkalmából, 2008. november 6. és 9. között, Pécsen megrendezett osztrák–magyar programsorozat eseményeit összegzi és eleveníti fel.
A háborúk minden történelmi korban rengeteg emberi szenvedéssel és fájdalommal jártak. A XX. század első nagy világégése egyre inkább a feledés homályába vész és a mai kor generációi egyre kevesebbet tudnak azokról, akik e harcok során vesztették életüket. A Nagy Háborút ma már szinte csak a történelemkönyvek lapjairól, korabeli filmfelvételekről ismerhetjük meg, ezért különösen fontos, hogy az utóbbi időben újra nagy érdeklődésre számot tartó hadi eseményeket, a fronton harcoló katonák viszontagságait és a hátországban élők mindennapjait minél szélesebb körben bemutathassuk.
Talán nincs olyan család hazánkban, amely ne vesztett volna el egy apát, fiút vagy testvért a háborúban. A II. világháborúban elvesztett hozzátartozók felkutatása után egyre többen szeretnék megismerni az I. világháborúban harcolt nagyapák, dédapák sorsát is. Ez a társadalmi igény is befolyásolta a szervezők döntését, hogy egy nagy katonai múlttal rendelkező városban, Pécsett emlékezzenek meg a 90 évvel ezelőtt befejeződött első nagy világégésről.
A programsorozat célja az volt, hogy érdekességek felvillantásával, a háború eseményeinek felelevenítésével és a tudományos kutatások eredményeinek megismertetésével bemutassa a Nagy Háborút, amely minden kontinensre kiterjedve, a világméretű küzdelmek során rengeteg pusztítással és szenvedéssel járt.
Különösen büszkeséggel tölt el, hogy az egykori Osztrák–Magyar Monarchia két alkotóállama, Magyarország és Ausztria közös rendezvényére került sor, amelynek szervezői között volt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az Osztrák Köztársaság Pécsi Konzulátusa, Baranya megye és Pécs város vezetése, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, az Osztrák Fekete Kereszt, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint több magyar és osztrák társadalmi szervezet, nemkülönben hagyományőrző egyesület.
A kötet az egyes tudományos és kulturális rendezvényeket nem kronológiailag mutatja be, hanem azokat tematikailag rendszerezve, három fő részből áll.
Az első fejezet a 2008. november 7-én megrendezésre került, „Az I. világháború magyar, európai és tengerentúli dimenziói, 1914–1918” című nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadások teljes szövegét adja közre – ott és akkor, hogy betartassék a szabott idő, s mindenkire sor kerülhessék, nem mindegyik hangzott el a maga egészében, nem egy referátum, legalábbis szóban, kisebb-nagyobb mértékben lerövidíttetett. Az előadók között magyar és osztrák kutatókat tisztelhettünk, akiket a tisztázás szándéka vezetett, valamint az emlékezésé a sok százezer magyar katonára, akik a királyért és a hazáért adták egykoron az életüket. A résztvevők – kutatók, tanárok, egyetemi és középiskolai diákok, érdeklődők, egymás legújabb kutatásait kicserélő szakemberek – számos, szűkebb vagy tágabb terület kutatómunkájának eredményeit ismerhették meg, széles ismereteket szerezve a Nagy Háború politika- és hadtörténetéről, a hadszíntérkutatásról, az egyes fegyvernemek történetéről, a hadifoglyok életéről, s a hadisírgondozásról.
A második fejezet a kiállításokat idézi fel, amelyeknek több helyszín adott otthont.
A Postapalotában 2008. november 6-án bemutatott tárlatot – rendhagyó módon – a pécsi lakosság I. világháború idejéből származó relikviáiból állították össze. A szervezők felhívására jelentkezők emléktárgyai közel egy évszázad életét elevenítették fel, bepillantást engedve a pécsi családok történetébe.
A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal rendezett közös kiállítást, amely november 7-én a „boldog békeidők” hadseregének bemutatásával indult, s az 1920-as események katonaságáig vezette el a látogatót a kor közgyűjteményeinek és a magánszemélyek által megőrzött tárgyak, dokumentumok, kiadványok, folyóiratok, térképek segítségével. A kiállítás rendezői külön figyelmet fordítottak arra, hogy helytörténeti aspektusból szintén hangsúlyosan mutassák be a társadalom minden rétegét és mikroközösségét megmozgató, életüket drasztikusan átformáló periódust. A kiállítás gerincét a könyvtár saját állományának vonatkozó darabjai alkották: a Nagy Háború nyomtatott emlékezete, kötetekben, folyóiratokban, alkalmi kiadványokban. Az eseményekhez, hadszínterekhez kötődő vezérkari térképek, egyenruházati, felszerelési és használati tárgyak, fegyverek mellett fényképfelvételek, falragaszok, makettek színesítették a kiállítást, elsősorban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményeire támaszkodva. Katonai dokumentumok: parancsok, menetlevelek, jelentések, tábori postai levelezőlapok mellett feltűntek a polgári hátország papíremlékei is: élelmiszer- és fogyasztásicikk-jegyek, meghívók, emléklapok, oklevelek, s végül, de nem utolsósorban a gyászjelentések is.
A Széchenyi téren, ugyancsak november 7-én időutazásban lehetett részük az érdeklődőknek, ahol a szabadtéri kiállításon korabeli egészségügyi és harcászati eszközöket tekinthettek meg korhű ruhát viselő hagyományőrzők segítségével. A fronton harcoló katonák mindennapjait hitelesen idézte fel az egészségügyi sátor berendezése és a tüzérségi harcálláspont, természetesen ágyúkat és fegyvereket is felvonultatva.
A Művészetek és Irodalom Házában november 8-án nemzetközi fotókiállítás emlékezett meg az elfelejtett háborúról, amelyet zenés irodalmi est egészített ki.
A harmadik rész az elesettek emléke előtt tiszteleg, felidézve a programsorozat méltó zárásaként november 9-én megrendezett nemzetközi emlékünnepséget, amelynek fővédnökei a magyar és az osztrák köztársasági elnökök voltak. Magyarország egyik legnagyobb I. világháborús katonatemetőjében az ott nyugvó tizenhárom nemzet képviselői közösen rótták le kegyeletüket a hősök előtt, tanúságot téve, hogy az utódoknak okulniuk kell a múlt hibáiból, s a szembenállás helyett a béke megőrzésén kell munkálkodnunk.
Őszintén bizakodom, hogy a bevezetőmben felidézett gazdag programok érzékeltették a rendezvény sokszínűségét, monumentalitását – miként monumentális volt maga az első nagy világégés is. Nem titkolt szándékunk, hogy ezzel a kiadvánnyal közelebb hozzuk a tisztelt Olvasóhoz a háborús hétköznapokat, a katonák és otthon maradt hozzátartozóik mindennapi érzéseit, sorsát. E gondolatokkal bocsátom útjára ezt a kötetet, amely tisztelgés a Nagy Háborúban elesett hősök előtt, bármely ország egyenruháját is öltötték magukra, s bárhol is szólítota őket a Hadak Útjára a Teremtő.
Dr. habil. Holló József Ferenc altábornagy
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
főigazgató
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |