KÖSZÖNTŐ

Az első világháborút nem véletlenül nevezték a kortársak „Nagy Háború-nak”: szörnyű eseményei minden addiginál súlyosabb következményekkel jártak. A véres harcok rengeteg áldozatot követeltek a csatamezőkön. Csak Magyarországon gyermekek és asszonyok százezrei veszítették el atyjukat, hitvesüket. Az éveken át tartó hadviselés a hátországot is sújtotta, így Tata polgárai is kivették részüket a szenvedésből. Városunk nehéz éveket élt át ebben az időszakban, az itt lakóknak sok terhet kellett elviselniük. Hazafiúi mivoltát városunk számos katonája bizonyította bátor helytállásával, azonban sokan közülük már nem térhettek haza szeretett szülőföldjükre. Hősi halált halt őseinkre kegyelettel gondolunk, a Tatán és Tóvároson felállított első világháborús emlékművek előttük tisztelegnek. A háború végeztével azonban még nem fejeződtek be a megpróbáltatások. Zűrzavaros, erőszakos, bizonytalan időszak következett, ami csak az új évtizedben rendeződött. A megszerzett testi és lelki sebek gyakran ennél jóval később – sok esetben pedig sohasem gyógyultak be.

E kötet szerzői számos olyan dokumentumot használtak fel, melyek az ebben a korszakban élt emberek személyes tapasztalatait, érzelmeit tükrözik. A naplófeljegyzések, levelezések bemutatása azt a célt szolgálja, hogy a történtekre ne csupán a múlt homályába burkolózó, megfoghatatlan történelmi eseményekként gondoljunk. A leírt történetek olyan, nagyon is konkrét tapasztalatokat tárnak elénk, melyek sok esetben meghatározták az adott személy további sorsának alakulását is. A szemtanúk leírásai alapján jobban megérthetjük, hogy mit éltek át elődeink a háborús évek alatt.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik hozzájárultak a kiadvány megjelenéséhez. A gyűjtések során sokan családi hagyatékokat és történeteket bocsátottak a múzeum rendelkezésére, számottevően bővítve a témával kapcsolatos ismereteinket. Reményeink szerint a korabeli tárgyak és dokumentumok személyes közelségbe hozzák a régi történeteket a mai olvasó számára.

Köszönet illeti a kötet szerzőit is, akik kitartó munkával végezték a kötet megjelenését előkészítő kutatást és feldolgozást. Kezünkbe fogva ezt a könyvet emlékezzünk meg elődeink megpróbáltatásairól és helytállásáról! A tatai születésű Giesswein Sándor az 1917-es évben, mikor a harcok még javában zajlottak, a háborúk szükségessége ellen érvelő Igazságosság és béke című értekezését a következő sorokkal zárta: „addig igazában a béke vissza nem tér, míg csak megint nem lesz visszaállítva a keresztény állameszme. Ha a Béke Fejedelmének jövetelét és tartós uralmát óhajtjuk, hódoljunk meg az Igazság Királya előtt.” Szolgáljanak útmutatásul e sorok a mai olvasó számára is!

Michl József polgármester