A m. kir. debreceni 2-ik honvédhuszárzered története (előszó)
Öt év dicsősége messze országhatáron túl hirdette a magyar erényeket, ismertté tette a magyar vitézséget és félelmessé annak mindenkori bajnokát, a magyar huszárt.
Magyar huszár, szent kötelességet teljesítettél, mikor életedet és véredet áldoztad királyodért és őseidtől reádhagyott édes hazád épségéért. Most pedig rajtad a sor hősök ivadéka, hogy megőrizd és fennen hirdesd őseidnek a kötelességtudás és az áldozatkészség szentjeinek örök emlékét.
Az utókor kötelességét teljesítem, midőn követendő példa gyanánt állítom az olvasó elé a magyar dicsőség felhőtlen kék ege egyik tündöklő csillagának, a kék-csákójú magyar királyi 2. honvéd huszárezrednek történetét.
Olvasd ezt a könyvet, lelkesedj rajta s kövesd, ifjú magyar, e hősök példáját. Megalkuvást ezek nem ismertek; csak a dicsőség s a becsület útján haladtak. Ezt az utat válaszd, ha majdan megszólal a harci trombita, hogy méltó légy őseid emlékéhez, miként méltók voltak azok a debreceni kettős honvédhuszár névhez.
Őket választotta fiainak a testetöltött becsület, a magyarok legnagyobbja, gróf Tisza István, hogy amikor már mindenét odaadta a hazának, ha kell, méltó fiai élén életét ajánlja a haza oltárára.
Az ő útjuk a dicsőség nyomán vezet, — kövesd őket, s ha követed, meglásd, utad ezeréves hazánk szent határához vezet el. Amen!
Aba-puszta, Fejér megye 1934.
|
gróf Bissingen Nippenburg Nándor s. k. lovassági tábornok, a m. kir. 11. honvéd lovashadosztály parancsnoka. |
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |