Orosháza és orosháziak az első világháborúban (előszó)
Köszöntjük a Tisztelt Olvasót!
Közel három esztendős készülődés, anyaggyűjtés, kutatás, majd több hónapos összegzés után nyújtjuk át Olvasóinknak az Orosháza és orosháziak az első világháborúban 1914 – 1918 című albumot. Az a cél vezérelt bennünket, hogy a mai nemzedék jobban megismerje városunk történetének ezt a fejezetét. A szerzők igyekeztek hiánypótló tanulmányokat megírni, korabeli fotókat összeszedegetni, igyekeztek eddig ismeretlen könyvtári, múzeumi, levéltári anyagokat föltárni.
Eltelt egy évszázad, ahogy akkoriban nevezték az első világégés, a „nagy háború” óta. Emlékezünk. Emlékezünk a háború vérzivatarában elesettekre, a túlélőkre, a nagyapákra, dédapákra, rokonokra, orosháziakra.
Orosháza első világháborús emberveszteségét 1500 főre becsülhetjük. Az 1920-as évek összesítései után (1156 fő hősi halott) még sokan reménykedtek, a magáról életjelet nem adó, esetleg fogságba esett fiú, a férj, a családapa hazaérkezésében.
A négy esztendőt meghaladó világháború különböző frontjain, a monarchia déli szögletétől az északi részéig, az orosz fronttól az olasz frontig mindenüvé odavezényelték az orosháziakat. Esküjükhöz híven férfiasan küzdöttek, élt bennük a győzelem reménye. Azután belefáradtak a nagyon elhúzódó háborúba. A központi hatalmak a háborút végül elvesztették, az Osztrák – Magyar Monarchia szétesett.
A háború nemzetközi és hazai irodalma, az elmúlt évszázadban, áttekinthetetlen méretűvé duzzadt. Orosházáról és a háborút átélt orosháziakról azonban még nem született önálló összefoglaló munka. Sal János 1916-ban írt az igen sok sebesültet ápoló orosházi Vöröskereszt Egylet történetéről, szélesebb körben vált ismertté Kálmán Rezső: Az orosházi evangélikus hősök emlékezete című, közel 800 nevet tartalmazó, 1925-ben napvilágot látott füzete. A legtöbb orosházit két gyalogezredbe sorozták be. Békéscsabán adták ki Machalek Pál kötetét a 101. császári és királyi gyalogezredről, az orosházi Demartsik nyomda jelentette meg Bárdi István könyvét a nagyváradi 4-es honvédekről. Az 1920-as évek végén tervezték egy Orosháza című monográfia megírását, Kálmán Rezső evangélikus lelkész, egykori tábori lelkész vállalta el a háború történetének földolgozását. A vállalkozás – sajnálatunkra – nem valósult meg.
A Polgári Olvasókör és más egyesületek könyvtárában az orosháziak szomorúan lapozgatták a Nagy háború írásban és képekben című album köteteit, a magyar tüzérről, a magyar gyalogságról szóló kiadványokat, ahol sok orosházi katona életpályáját örökítették meg.
Még a második világháború (1939 – 1945) befejezése után is húsz esztendő telt el, mire 1965-ben megjelent a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és néprajza két terjedelmes kötete, amelyben a szerkesztő egykori gimnáziumi történelem tanára, Fancsovits György összegezte és elemezte az első világháború eseménytörténetét. Ennek is fél évszázada.
A szerkesztő köszönetet mond a könyv elkészítésének támogatásáért dr. Dancsó József és a hivatalában őt követő Dávid Zoltán polgármester uraknak, a városi képviselőtestület tagjainak, Németh Béla képviselő úrnak, az emlékbizottság elnökének, Süléné Baranyai Ilonának, az emlékbizottság titkárának, Rózsa Zoltán úrnak, a Nagy Gyula Területi Múzeum igazgatójának valamint dr. Jároli József lektor úrnak, gondos munkájáért. Megköszönjük a tanulmányok íróinak, a kötet minden munkatársának áldozatos tevékenységét.
Kötetünket tisztelettel ajánljuk Olvasóinknak, tanulmányozzák érdeklődéssel kiadványunkat!
Koszorús Oszkár
szerkesztő
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |