PÖLÖSKEI : A hősök emlékére (előszó)
Az I. világháború kitörése után rövidesen felmerült a gondolat, hogy a harctereken elesett hősök emlékének megörökítése érdekében a települések állítsanak emlékműveket.
A kezdetben spontán törekvéseket hivatalossá téve ennek tényét az 1917/VIII. sz. törvénycikkben rögzítették. Az indoklás szerint: „A hősöknek áldott emlékezete felé fokozott kegyelettel tekint az egész nemzet; szent emléküket pedig tiszteletben kell tartania nemcsak a mai nemzedéknek, hanem a késő utókornak is, hogy példájukból buzdítást merítsen az önfeláldozásra és hazaszeretetre.”
A nemzetgyűlés 1924 májusában a hősi halottak emlékének megünneplését is törvénybe iktatta, és a május utolsó vasárnapján tartandó hősök emlékünnepét nemzeti emlékünneppé nyilvánította.
Elemi iskolásként, majd később polgáristaként én is rendszeresen részt vettem a kapuvári ünnepségeken. Minden évben megható beszédeket hallottunk az elesettek hősiességéről, sok dicsőséget hozó harcairól. Az elhangzottak alapján azt hittük, hogy harcuk a hősök diadalmenete, a fényes győzelmek sorozata volt.
A hétköznapok során viszont a volt frontharcosok gyakran meséltek a harcterek borzalmairól, rettenetes szenvedésekről, a lövészárkokban élők nyomorúságáról, a hadifogságban eltöltött évek keserűségéről. Laci bácsi és Gyuri bácsi elbeszélései elénk tárták a támadás előtti órák szívszaggató érzéseit, a záporozó gránátok robbanása közben sziklák mögött lapuló katonák rettenetét. Hallhattunk az ellenséges lövészárkokba ugráló bakák elszántságáról, a kialakuló kézitusák véres valóságáról.
Megértettük, hogy a háború kegyetlen, ezért két elkerülhetetlen velejárója: a félelem és a szenvedés. Csak mindkettő legyőzésének eredményeként érhető el a dicsőség.
Ezek az elbeszélések segítettek annak megértésében, hogy a monumentális szobor talapzatára felvésett nevek viselői elsősorban EMBEREK voltak. Érző, gyakran rettegő emberek, akik félelmüket leküzdve teljesítették a haza iránti kötelességüket. Így válhattak olyan hősökké, akik életüket áldozták a háború vérzivatarában.
EMLÉKEZZÜNK RÁJUK!
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |