RÓBERT : Egyenlő jog a hősi halálra (bevezető)
2008-ban múlt 90 éve az I. világháború befejezésének, és 2014-ben lesz 100. évfordulója kitörésének. Eljött az ideje a higgadt, tudományos értékelésnek. Sokan leírták már, hogy ez a háború merőben más volt, mint a megelőző századok összecsapásai, különbözött ezektől a hadviselés módjában, de a szemben álló országok hadseregeinek összetételében is. Ezek között a különbségek között szerepelt az a nem jelentéktelen új vonás, hogy ez volt az első olyan háború, amelyben az egymással ellenséges államok szinte egész férfilakossága egyenruhát öltött. Ellentétben az előző korokkal, amikor a katonáskodás nagyrészt a nemesség kiváltsága volt, most a polgárság is megszerezte azt a jogot, hogy részt vegyen hazája védelmében. Felekezetre és társadalmi állásra tekintet nélkül érkeztek a behívók, és zsidó katonák tömegei jelentek meg a laktanyákban és a fronton.
Nézzünk néhány beszédes számadatot!
A központi hatalmak országaiból 455 000 zsidó vonult be, 54 000 közülük hősi halált halt. Ausztria – Magyarország 320 000 zsidó katonájából minden nyolcadik elesett, Németországban 100 000-ből 12 000 zsidó maradt a harctéren, neveiket alig 20 év múlva leszedték az emléktáblákról, mert a felírás: „Gefallen für das Vaterland” már nem járt nekik. Pedig 80%-uk a fronton szolgált, közülük 35 000 kapott kitüntetést, 1 500 első osztályú vaskeresztet. 125 zsidó repülő közül 28 esett el légi harcban. Az Oszmán birodalomban 18 000 zsidó öltött egyenruhát, közülük a frissen Palesztinába vándorolt Ben Gurion tiszt lett, ezren elestek. Bolgár zsidók 12 500 újoncából (a felekezet egynegyede!) is ezren áldozták életüket. Antant-hatalmak oldalán harcolt több mint egymillió zsidó, nyolcaduk elesett. Legtöbben az orosz hadseregbe vonultak be, 650 000-en, tisztek nem lehettek, és itt volt a legmagasabb az elesettek aránya: 100 000 ember. Ennek oka az a gyakorlat volt, hogy zsidó csak a legveszélyesebb helyen lehetett. Az USA negyedmillió zsidó katonájából viszont csak ezren estek el, míg Franciaországban 555 000-ből 10 000, Nagy-Britanniában pedig félszázezer zsidó katonából 8 500 áldozta életét.
Így volt ez az egész lángban álló Európában, de láthatjuk, hogy a török és amerikai hadseregben is sok zsidó katona szolgált.
Helyzetük, kötelességeik megegyeztek bajtársaikéval, de később mégis sok vita támadt háborús szereplésük kapcsán.
Magyarországon is így volt ez, és ennek a zsidó háborús részvételnek a történetét akarja jelen tanulmány vizsgálni.
Nem szabad elfelejteni, hogy Kelet-Európában majd' félévszázada megkezdődött a zsidó nemzeti ébredés. Reneszánszát élte a jiddis nyelv, – amely – az előző hosszú korszakkal ellentétben – szépirodalmi alkotások hosszú sorát eredményezte. Héber folyóiratok is indultak, sokan tanulták – immár nem vallási meggondolásból – az ősök nyelvét. Utóbbi jelenség bizonyos mértékben elérte Magyarországot, ám a jiddis nyelv már kiszorult a hazai irodalomból. Ugyanakkor jelentős tömegek anyanyelve maradt, főleg Magyarország északkeleti részén. Holder József, Ady barátjának tevékenysége – aki jiddisre fordította Az ember tragédiáját – kivételnek számított.
Mi volt a halachikus álláspont a háborúval kapcsolatban?
A judaizmus általában elítéli a háborút, már az általános zsidó köszöntés (shalom) is a békevágyat fejezi ki. Bibliai és főként prófétai szövegek szerint a béke állandó vágy és kívánság, ugyanakkor eszkatologikus ígéret és távlat, áldás és égi ajándék. Imádkoznak, hogy örökké uralkodjék a megbékélt népek között. Erkölcsi parancs és viselkedési szabály: „Legyetek Áron tanítványai, szeressétek és keressétek a békét, szeressétek a teremtményeket és vigyétek közelebb őket a Tórához”. Mivel „a világot az igazság és béke” tartja fenn, bizonyos esetekben az utóbbi megtartása miatt még az előbbi rovására is engedményeket lehet és kell tenni. Természetesen a zsidók egymás közti ügyeit békésen kell intézni, de erre kell törekedni az idegenekkel szemben is (mipné darké shalom).
Mindemellett a zsidó szellemiség tudomásul veszi a konfliktusok létezését, amelyeket bizonyos körülmények között csak erőszakkal lehet rendezni. Megkülönbözteti a háborúk fajtáit, elismerve az önvédelmi vagy a Törvény által előírt háború (milhemet micva) jogos voltát.
Az általunk tárgyalt korban a zsidó tényezők és testületek maximálisan követik ezt. Igyekeznek ezt a háborút ennek feltüntetni, noha a zsidók különböző államok hadseregeiben, tehát egymás ellen is harcolnak.
Meg kell említeni, hogy a modern korban először jelent meg önálló zsidó harcoló csapat a harctéren. Ugyanis 1915-ben létrehoztak egy Zion Mule Corps nevű öszvéres szállító alakulatot, amely a különösen véres gallipoli frontszakaszon tüntette ki magát. Belőlük lett az 1917-ben Palesztina törököktől való felszabadításában kitűnt Zsidó Légió. Egyébként az orosz hadseregben is szerveztek zsidó önkéntes zászlóaljat, de harctéri szerepléséről nem tudunk.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |