Szarvasiak a Nagy Háborúban (előszó)
Száz év telt el azóta, hogy egy pisztolylövés megállíthatatlan folyamat kezdetét jelentette. Az I. világháború megrengette Európát, megrengette a világot. Felmérhetetlen szellemi és anyagi kárt okozott, sok millió emberéletet követelt. Az emberiség máig sem tanult belőle.
Az évfordulók – legyenek azok bármilyen gyászosak – felidézik a történelem eseményeit, az emlékeket. Most mi is emlékezünk. Közhellyé koptatott mondat, de igaz: az I. világháborúnak könyvtárnyi irodalma van. Aki meg akarja ismerni az egykor történteket, nincs nehéz dolga. Újat írni erről már nemigen lehet, ezt mi sem kíséreljük meg. A szerkesztőség úgy kívánt emlékezni, hogy összegyűjti az egykori szarvasi harcosok még meglévő képeit, a fennmaradt írásos emlékeket, és ezeket egybe szerkesztve a Szarvasi Krónika 28. számának központi témájává teszi. Ezért kértük a szarvasiakat, hogy ha vannak ilyen emlékeik, osszák meg velünk.
Felhívásunknak váratlan eredménye lett. Érkeztek a féltve őrzött emlékek: elektronikus és írott levélben, esetenként személyesen juttatták el hozzánk. Kaptunk katonai és családi képeket, egykori katonakönyveket, feljegyzéseket, és ami a legmeglepőbb volt: rövidebb-hosszabb írásokat, még kész cikkeket is. A beérkezett anyag kinőtte a Krónikát.
Ekkor úgy határoztunk, önálló kötetbe szerkesztjük az emlékeket, és megjelentetjük a Szarvasi Krónika Alapítvány 18. köteteként. 100 oldalas lett a könyv. Szinte mindent felhasználtunk, ami érkezett: a kitöltött kérdőíveket, az önálló írásokat, a képeslapok szövegeit, a hivatalos iratokat és képeket. Ez utóbbiakról el kell mondanunk: elsárgultak, megfakultak, meggyűrődtek. Amennyire lehetett, feljavítottuk.
Csodás történeteket olvashattunk négy-hat éven át egymás mellett kitartó szerelmesekről, hitvesekről, irdatlan távolságokról hazatérő foglyokról, élve betemetett és kiszabadult katonákról, és persze tragikus események sorozatáról: sebesülésekről, rokkantságról, özvegyekről, árvákról.
Az irodalom és a hivatalos nyelv hősi halottakról ír. Bizonyára voltak köztük a szó emelkedett értelmében vett hősök is, de a legtöbbjük áldozat volt. Furcsa lesz olvasni, hogy a szarvasi hadikórházban „hősi halált” haltak a katonák, hiszen a háború a községig csak áttételesen ért el. Mégis meghagytuk ezt a címet, mert az egykori kormányzat rendelete szerint minden embernek, aki a háború közvetlen vagy közvetett következményeként hunyt el, jár a „hősi halált halt” kifejezés.
Akikről ez a könyv szól, a szó nemes értelmében vett „egyszerű emberek”, akik megérdemlik, hogy emléküket megőrizzük.
Dr. Kutas Ferenc
felelős szerkesztő
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |