UDVARI : „Győzni vagy meghalni!” (bevezető)
Immár egy újabb helytörténeti kiadványt vehet kezébe a Kedves Olvasó, mely a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület jóvoltából kerülhetett kiadásra. A kötet az első világháborúban hősi halált halt Udvari Imre tizedes írásbeli hagyatéka, melyet Sziva László kőfaragó mester bocsátott az „Iparos Legények a Haza Szolgálatában” munkacsoport rendelkezésére. Ezúton is köszönjük Szíva Lászlónak, az Ipartestület egyik oszlopos tagjának, hogy megjelentetésre felajánlotta e nem mindennapi örökséget.
Jelen kötet a kéthelyi születésű Udvari Imre frontról írt tábori levelezőlapjait és leveleit dolgozza fel kronológiai sorrendben, melyeket 1915-1917 között vetett papírra. A gyűjtemény összesen 80 darabból áll. Ezek – egy kivételével – mind tábori levelezőlapok és levelek, melyek közül 72 db-ot Udvari Imre írt haza. A maradék 7 levelet mások küldték, ezek közül ötöt Kéthelyre a szülőknek, Udvari Istvánéknak címeztek. (A levélírók: Bajnok István Nagyorosziból; özvegy Nagy Józsefné Fehérgyarmatról; Tóth János és neje, valamint Kovács Juliska Város-Hidvégről; illetve önállóan Kovács Juliska Város-Hidvégről; és végül Kremer főhadnagy a 7. hadsereg-parancsokságról a keleti frontról.) Ezen kívül egy levelet Udvari Matild, a tizedes húga írt egy Domsa nevű marcali katonának testvére hősi halála után. Végezetül a gyűjtemény része egy igen érdekes 1916-os tábori füzetecske is, melyet Udvari Imre feltehetőleg a keleti fronton magánál hordott, és hősi halála (1917. augusztus 5.) után, mint nála megtalált személyes holmit küldtek haza a szüleinek. Ezt a feltevést erősíti meg a „K. u. k. 7. Armeekommando Verlustgruppe” (császári és királyi 7. Hadsereg-parancsnokság Veszteségi Osztályának) hivatalos értesítője is, melyben a szülőket tudatták egyszülött fiuk hősi haláláról. Egyben megüzenték nekik, hogy Udvari Imre tizedes hagyatékát hol és mikor „vehetik át”. Sajnos a hagyaték-lajstromot tételesen nem ismerjük, a Szíva László által megőrzött dokumentumok között nem maradt fenn ilyen.
A tábori levelezőlapokat és leveleket a levélírás napja szerint állítottuk sorrendbe. Ahol nem volt keltezés, vagy nem volt jól olvasható a dátum, ott a civil- vagy a tábori-postabélyegzők dátumozását vettük figyelembe. A könyvben az eredeti írásforma megtartására törekedtünk, ezért meghagytuk a néhol nagy nehézségek árán olvasható vagy nehézkesen értelmezhető szövegeket is. A könnyebb érthetőség érdekében azonban jobbnak látszott, ha az erősen tagolatlan szöveget önálló mondatokra bontjuk. Ezen kívül, ahol szükséges volt, kiegészítésekkel és szakszerű magyarázatokkal láttuk el az Udvari dokumentum-hagyatékot. Az eredeti levelek szövegei idézőjelben, míg az egyéb megjegyzések zárójelben találhatók.
A korabeli tábori levelezőlapok – a kéziratokon kívül is – sok érdekességgel szolgálnak. Ilyenek például az Osztrák-Magyar Monarchia különböző alakulatainak (ezred, zászlóalj) bélyegzői (vagy a civil postabélyegzők), továbbá a katonai cenzorok megjegyzései, illetve az egykori uralkodókról és a hadsereg-parancsnokokról készült rajzos arcképek. A forrásértékű, igen terjedelmes anyagot a már megszokott új és archív fényképes mellékletek mellett család-, továbbá ezred- és hadosztálytörténetekkel, illetőleg Nagy Pál altábornagy-hadosztályparancsnok életrajzával, korabeli hadrendekkel, végül egyéb összefoglalókkal és táblázattal színesítettük.
Sajnos, Udvari Imréről mindezidáig nem került elő egyetlenegy eredeti fénykép sem, ezért a háborús felvételeket Ruzsa Károly zalavégi helytörténész jóvoltából válogathattuk ebbe a kötetbe. A barátomnak ezúton köszönöm meg önzetlen felajánlását, mivel a rendelkezésünkre bocsátott magángyűjtemény jelentősége is egyedi, hiszen – e kötethez hasonlóan – ezek a fotók sem voltak eddig még publikálva. Ugyanúgy köszönöm Tóth Péter barátomnak azt az I. világháborús bekeretezett emlékképet, amely szintén ritkaságnak számít környékünkön.
Külön köszönöm D. Fazekas László segítségét, aki az illusztrációk elkészítésével kiadványainkhoz immár rendszeresen hozzájárul. Jelen esetben a könyv címlapjának megalkotása fűződik nevéhez.
A Marcali Helytörténeti füzetek eme, 41. számának létrehozásában szintén köszönöm a sorozatszerkesztő-helytörténész, dr. Gál József („tanár úr”) ny. múzeumigazgató közreműködését, aki észrevételeivel és régi kéthelyi képeslapokkal segítette a könyvünk formájának végső kialakítását. Szita Róbertnek, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület elnökének is köszönöm a munkáját: Ő volt a másik meghatározó személy, aki a kötet kiadásának lehetőségeit megteremtette, ötleteivel, szervezőkészségével a szerkesztési tevékenységet irányította.
A kötet megvalósításában köszönöm Peti Grétának, a kéthelyi Művelődési Ház vezetőjének az együttműködését, aki – többek között – egy kiváló személyiségrajzot állított össze Udvari Imréről. Továbbá megköszönöm Fazekas Józsefné Takács Mária munkáját, szakmai elkötelezettségét, aki mára a helytörténeti kiadványaink egyik gyakorlott szerkesztője.
Jelen kötetünkkel immár hagyománnyá vált az idegen nyelvű összefoglalók elkészítése is, melyek közül a német nyelvű ismertetőt Jusztusz Erikának, az angolt pedig Maráczi Árpádnak és Bakonyi Anettnek köszönöm. Végezetül megköszönöm még a korrektoroknak: Gajdos Katalin Ágnesnek, Osváth Annának és Szaka Zsoltnak, valamint az angol nyelvi korrektornak, John Konya-nak a közreműködését, akik a nyelvtani, helyesírási hibák javításához hasznos tanácsokkal, illetőleg észrevételekkel szolgáltak.
Kiss Kálmán
főszerkesztő
Marcali, 2011. október 13.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |