VETÉSI : Isten nekünk háttal, 1914–1918 (ajánló)
Hiszen a nemzet erejét nem a dicső csaták, a nemzet felemelkedése, nagysága mutatja meg. Nem azokat az arannyal írt történelmi lapokat kell újra és újra olvasni, felemlegetni, az nem jelent sokat. Az csak lelkünknek balzsam, bár igaz, szükség van arra is. A nemzet erejét a nehéz balsorsú idők az elátkozott percek, a könnyel írt történelmi lapok, mikor az Isten és ellenségeink összeesküdtek ellenünk, azok mutatják meg. Az akkor élt emberek önzetlensége, még az életösztönt is felülíró kiállása a nemzetükért, akár a halál vállalása a megfoghatatlan semmiért. Az utódoktól kapott becsülésért, tiszteletért.
Mi átkozott utódok mit adtunk e hősöknek?
Meghamisított történelmet, elhallgatott igazságot!
Még visszaemlékezni is pironkodunk. A szomszéd nemzetek előtt megtagadjuk újra és újra véreinket.
Hát legyünk átkozottak, nem becsültük halottainkat és sors büntetett bennünket. Elvetette kicsinyességünk magvát, Trianonban fává erősödött és mi szüretelhetjük keserű, de megérdemelt gyümölcsét. Ezek a névtelen katonák, nem írok hősöket, mert ennyi hős nincs, erre új szót kell találnunk nyelvünkbe.
Ellenséggel, körülménnyel és Istennel felvették a harcot, úgy edződtek, akár a vasból az acél. Az ellenség nem győzött felettük, csak az Isten. Az ateistáknak mondhatjuk a körülmények, de én tudom Isten volt. Mert ember ellenük nem győzhetett.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |