A világháboru okiratai (előszó a magyar kiadáshoz)
3. kötet : Az angol kékkönyv II.
„A Világháboru okiratai”-nak ez a harmadik és a megelőző második füzete annak a magatartásnak a diplomáciai leirását tartalmazza, amelyet az angol külügyi hivatal és az angol kormány tanusitott az európai válság során. Az ilyen iratok olvasásánál sohasem szabad elfelejteni, hogy egyoldalu információkkal állunk szemben, amelyeknek esetleges ferditéseit, vagy félrevezető célzatait két okból is igen nehéz azonnal észrevenni. Először, mert a diplomácia nyelvezete igen bonyolult és sokszor szándékosan is homályos vagy kétértelmü, másodszor, mert az ilyen iratok közlésénél a kormányok teljesen önkényesen járhatnak el és szabadon válogathatják meg, hogy saját céljaiknak megfelelően mit terjesszenek a közönség elé és mit hallgassanak el. Ezért az olyan bonyolult nemzetközi válságot, mint azt, amely a mostani világháborura vezetett, helyesen megitélni csak ugy lehet, ha valamennyi érdekelt kormány állásfoglalásait ismerjük és ha az eseményeket valamennyiök szempontjainak megvilágitásában láthatjuk. Ajánlatos tehát, hogy e füzetek olvasói valamennyi hatalom diplomáciai jelentéseit elolvassák, különösen pedig, hogy az angol kékkönyv vagy az orosz és francia szines könyvek jelentéseit egybevessék a német fehérkönyv és az osztrák-magyar vöröskönyv jelentéseivel.
ELŐSZÓ
Ez a füzet a brit külügyi hivatalnak a háborut megelőző válságban folytatott levelezésének legfontosabb iratait tartalmazza. E levelezés nagy terjedelme lehetetlenné tette, hogy az egészet közöljük, azonban csak olyan iratokat vagy iratrészeket hagytunk el, amelyek más iratokban már közölt jelentéseket ismételnek meg. Ez a füzet a brit külügyi hivatal levelezését tartalmazza a válságban közvetlenül érdekelt országok különféle fővárosaiban levő angol nagykövetségekkel, illetőleg követségekkel és igy természetesen sok mindent két-három, vagy még több távirat ismétel meg. Igaz, hogy éppen ennél a levelezésnél van nagy fontossága annak a megállapitásnak, hogy egy és ugyanazt az ügyet milyen formában és minő hangárnyalattal jelentik a különféle nagy követségeknek, például Berlinbe vagy Pétervárra. Ahol ilyesmiről van szó, ott a törlések valóban meg nem engedhetők és ott nem is történtek. A kiválogatásnál az volt a döntő szempont, hogy ne maradjon ki olyan okirat, amelynek a brit külügyi hivatal diplomáciai érintkezésének jellemzésére bárminő fontossága lehet.
Kevés kivétellel, amelyet a tartalomjegyzékben vastagabb nyomás jelez, a levelezés távirati uton történt.
| Eduard Bernstein. |
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |