VOLENTICS : Sződi hősök könyve (előszó)
Meghajolunk az áldozatok emléke előtt,
akik a legdrágábbat:
az életüket adták Magyarországért.
Béke poraikra!
Nyugodjanak békében!
ELŐSZÓ
Az első világháború (korabeli szóhasználattal: Nagy Háború) centenáriuma arra kötelezi a helytörténészt, hogy igyekezzen minél többet feltárni a múlt emlékeiből, ezzel is táplálva a közösség kollektív emlékezetét a száz évvel ezelőtt történtekkel kapcsolatban. Így van ezzel e könyv szerzője is. E könyv célja: örök emléket állítani a katonahősöknek. Őrizzük meg ezeken a lapokon az emléküket, tisztelegjünk életük és haláluk előtt!
Nem a történelemkönyvekből ismert, átfogó első világháborús történetet szerettem volna közreadni – az elolvasható másutt több száz kötetben –, hanem a szűkebb pátria, Sződ és környéke, Göd, Sződliget és Csörög regionális története lett most a fókuszba állítva...
Tudjuk, sok sződi családnak okozott örökké fájó veszteséget az elesett hozzátartozó halála, de a hátországi hétköznapokat is meghatározóan befolyásolta a katona családtag nélkülözése; megsebesülése vagy fogságba kerülése.
A Szent Korona országaiból hadba szólított közel 4 millió katonából 661 ezer elesett és 743 ezer megsebesült. Az e kötetben bemutatott 117 hősi halott, valamint a 278 megsebesült és hadifogságba került – jórészt gyalogos baka – száma e sokasághoz képest ugyan elenyésző, de a kis földműves település tagjainak, családjainak számára meghatározó volt.
A több száz bevonult katonából – mai ismereteink szerint – több mint százan sohasem térhettek vissza szeretteikhez. Ők azok, akik ma is idegen földön – az első világháború európai frontjainak háborús tömegsírjaiban – alusszák örök álmukat.
Azt is mondhatnánk: meghaltak, hogy éljen a haza, azonban nem önként álltak be katonának, nem a hazájuk iránt érzett aggodalomból fakadóan vonultak be, hanem a monarchia terjeszkedési politikájának voltak kiszolgáltatottai.
A helytörténeti kutató az elődök régi adósságát törleszti most azzal, hogy száz évvel az események, és 77 évvel az elesettek emlékére állított sződi Hungária Istenasszonya (Hunnia) emlékmű felavatása után a háború helyi főszereplőit is bemutatja. Eddig csupán az elesettek nevét ismertük, a hadifoglyokról, sebesültekről viszont nem tudtunk semmit sem. A sződi emlékművön csak nevek olvashatók. Kik voltak ők? Hol estek el és hány évesen? Vajon rajtuk kívül még hány sződi harcolt, sebesült meg, vagy esett fogságba? Régóta foglalkoztattak ezek a kérdések, és mivel sikerült a jó néhány évig tartó adatgyűjtés végén választ kapnom ezekre a kérdésekre, megosztom az Olvasóval is az eredményt. Elvégeztem, megtettem, amit a szülőföld szeretete megkövetelt.
Mint lokálpatrióta önkormányzati képviselő sikerként éltem meg, hogy 2006-ban sikerült kijárnom az országosan is egyedülálló, addig elhanyagolt, csipkerózsika álmát alvó Hunnia emlékművünk felújítását. Nagyrészt szervezőmunkámnak köszönhető a szobor szakszerű restaurálása, hiányzó részeinek újraöntése. A szobor előtti tér azóta a hősök napi megemlékezések méltó helyszíne.
Talán erre az emlékműre is felkerülhet egyszer egy negyedik tábla az általam újonnan feltárt és e kötetben először bemutatott, eddig az ismeretlenség homályába burkolózó 23 hősi halott nevével.
A helyi sebesültek, fogságba esettek száma igen magas (278 fő), viszont azt nem lehet megállapítani, hogy mennyien lettek besorozva vagy csatlakoztak népfelkelőként a harcokhoz. Egy bizonyos: ők legalább visszatértek a szülőfalujukba, a családjukhoz. Külön öröm volt, hogy a kutatómunka során három, a frontról visszatért dédapám adataira is rábukkantam a sebesültek között.
De nem csak a mai Sződ településről származó katonák adatai szerepelnek e lapokon. Mint bizonyára sokan tudják, Sződ településből épp a háborús években vált ki Felsőgöd (1915), majd valamivel később Alsógöd (1921), utána Sződliget (1950) és a közelmúltban Csörög (2002) település is. A felsorolt nevek között ezért előfordulnak e később önállósodott falvakból származó katonák is, hiszen a nyilvántartások szerint Sződ volt a korabeli származási helyük. Néhány iparos közvetetten úgy került be e kötet lajstromába, hogy a háború idején még más, távolabbi településen lakott, majd csak a békeidőben nyitott kereskedést,vagy kezdett ipart űzni az 1920–1930-as években Felső- vagy Alsógödön, vagy a formálódó Sződliget-telepen. A korabeli ipari, kereskedelmi almanachokban büszkén felsorolták frontszolgálatuk helyeit és kitüntetéseiket is.
Hiteles, tiszta forrásokra támaszkodó mű született.
Legfőbb forrásom a bécsi Hadilevéltár (Kriegsarchiv) állományában kutatható Osztrák–Magyar Monarchia I. világháborús veszteséglistája (Verlustliste) volt, amit a Császári és Királyi Hadügyminisztérium sorszámozott füzetek formájában bocsátott ki Bécsben heti, esetenként szinte napi rendszerességgel, összesen 878 füzetben, több mint 39 ezer oldalon. Ezekben szerepelnek a sződi katonák adatai is rövidítve, németül, esetenként pontatlan írással (pl.: a név és a születési év gyakran helytelenül). E füzetek digitalizált másolatai többek között a Sződről besorozott katonákról is sok információt szolgáltatnak. A veszteséglisták egyaránt tartalmazzák tisztek, sorkatonák és önkéntesek (népfelkelők) adatait, de nem csupán az elesett személyek, hanem a sebesültek, betegek, eltűntek és fogságba esettek nevét is fellelhetjük bennük. Elvileg szerepel a név, rendfokozat, csapattest (ezred), alosztály (század), az illető származási megyéje (esetünkben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye), lakóhelye (Sződ, Felsőgöd, Kisgöd, Göd), továbbá a születési év, az ütközet helye és a veszteség típusa (meghalt, megsebesült, hadifogságba esett), esetleg egyéb megjegyzés. A Hírek sebesültekről és betegekről (Nachrichten über Verwundete und Kranke) adatai között egyes esetekben a sebesülést és a betegséget pontosan feltüntetik, más esetekben csupán a beteg szót használják.
A pontos életrajzi adatok vonatkozásában a másik jelenős forrás a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár plébániai anyakönyveinek adatbázisa volt. Ebből, és részben az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Mormon Egyház) anyakönyvi adatbázisainak felhasználásával sikerült a kötetben szereplő személyek családi adatait pontosítani. Ezeken túl az életrajzi adatokat a korabeli ipari és kereskedelmi almanachok, adattárak és gyászjelentések adataival is kiegészítettem.
2013-ban a sződi hősök napján elhangzott felhívásomnak – miszerint várom e kötethez a háborúval kapcsolatos fotókat, tárgyakat – sajnos nem lett eredménye. Csupán egy(!) idős sződi asszony jelentkezett korabeli fotóval, az is a második világégéssel volt kapcsolatba hozható. A Gödi Körképben megjelent felhívásra is csak egy felsőgödi család jelentkezett.
Köszönet mondok volt középiskolai osztálytársamnak: a Magyar Hadisír-gondozásért Kitüntető Címmel elismert Halasi László hadisír-kutatónak (Ráckeve–Kiskunlacháza) hasznos útmutatásaiért, Jerzy Nowak atyának a sződi plébánia anyakönyvekben történő kutatási lehetőségért, Bátorfi Józsefnek az alsógödi adatok pontosításáért, Gallé Gábornak és Gyimesi Györgyné sz. Kazányi Emíliának a felsőgödi hősök hozzátartozóinak felkutatásáért, Láng Józsefnek a sződi Dinka család adataiért, valamint a két háború közötti volt sződi iskolaigazgató, Könyves László Budapesten élő menyének, akitől megkaptam a sződi emlékmű avatásának eddig sohasem látott, eredeti fotóit.
E kötet kiadása elsősorban tisztelgés azok előtt, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a hazáért, nekünk, utódoknak pedig a legfőbb erkölcsi kötelességünk, hogy fejet hajtsunk világháborús hőseink előtt.
Legyenek ők örök példaképeink! Nyugodjanak békében!
Kelt az Úr 2016. esztendejének
mindszent havában
Újsződi Volentics Gyula mkl
helytörténeti kutató
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |