A volt m. kir. kassai 5. honvéd-huszárezred története (előszó)
József kir. herceg Őfensége Előszava.
A magyar királyi kassai 5. honvéd-huszárezred ama halhatatlan babérkoszorúba, melyet a világháborúban a magyar hősiesség Hungária homloka köré font, minden csatában és küzdelemben tanusitott lélekemelő önfeláldozásával, akadályt nem ismerő győzniakarásával, tündöklő magyar hazafiságával és ragyogó hősiességével; nem egy levelet fűzött bele és tettei a magyar hadtörténelem lapjain örökké élni fognak, késő nemzedékeknek is megmutatva, hogy mi az igazi hazaszeretet, mi a valódi önfeláldozó hűség.
Az ezred háborús történetének tárgyilagos és ezért talán kissé rideg sorai között, az aki tudja, hogy mi a háború, az aki látta, hogy ezen egyszerűen följegyzett tények mennyi lelkinagyságot, mennyi szenvedést, mennyi halálos veszedelmet és mily emberfölötti önmegtagadásteli vitézséget jelentenek; az érzi csak, az tudja csak valóban azt, hogy mennyi hőstettet kellett e nagyszerű csapatnak és minden egyes katonájának — lett légyen az tiszt, altiszt vagy közlegény — végrehajtania egy-egy ütközetben is, hát még a csaták négy és fél évig tartó majdnem szakadatlan sorozatában, hogy eme könyv a győzelmek, azaz dicsőn megvívott harcok ily hosszú egymásutánját felsorolhassa.
Énnékem, aki láttam, aki átéltem és átéreztem e sok hös lélek minden rezzenését, mindannyiszor, hogy a halál förgetegében — mint a szirt a tenger hullámverését megtörve — küzdöttek, kiadva mindent, ami az emberi lélek erejében, önfeledő áldozatkészségben egyáltalán lakozik; énnekem e könyv a legmagasztosabb fogalmak és tények gyüjteménye. Szeretett bajtársaim örökké élő lelkének gyönyörű tükörképe, melyben egyszersmint egy jobb magyar jövő sokat igérő szivárványát és biztosítékát látom. Mert nem lehet, hogy annyi lelkinagyság, annyi hősiesség és dicsőséges kálváriai szenvedésnek ne teremjen meg a gyümölcse: a hős magyarra leszálló Istenáldás!
Éppen ezért szeretettel ő reájuk gondolva teszem le e könyvet az — remélem nagyon számos — olvasók kezébe és kérem őket olvassák áhitattal és érezzék mind azt a sok és e könyvből csak sejthető nagy szenvedést, azt a sok nagy áldozatot és hittel tellett erős magyar akarást, mely a küzdő magyar hősöknek négy és fél évét beteltette és gondoljanak arra, hogy mindezt a jobb magyar jövőért és az olvasók biztonságáért cselekedte a magyar katona, a magyar hős, akinek áldott legyen emléke, mely kell, hogy a lelkekben örökké tovább éljen.
Legyen e háborús ezredtörténet minden honfinak szent ereklye, mely később utódoknak is hirdesse azt, hogy apáikra, elődjeikre csak tiszteletteljes szeretettel gondolhatnak, mert a nagy magyar haza dicső vértanui voltak, akik érettük meghozták a legnagyobb áldozatot, amit ember hozhat, azon magasztos hitben és meggyőződésben, hogy így utódaiknak egy boldogabb jövőt biztosithatnak a kiontott vérükkel és életükkel megvédett hazában.
Ötös honvédhuszár bajtársaimnak pedig, akiket magam láttam a legnehezebb órákban mosollyal tekintetükben a halál folyóján, a Piaven átkelni és dalolva a rettenetes küzdelembe elegyedni, törhetetlen hálámtól áthatott szeretettel azt mondom:
Dicsőséges küzdelmetek nem volt hiába, mert érzem és szentül hiszem, hogy Ti is még boldogok lesztek feltámadott drága hazánkban, melyet az isteni igazság ezerszeres áldásával vissza fog nektek adni.
|
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |