TECHNIKAI ADATOK
| Vízrebocsátás: 1900 | Vízkiszorítás: 6731 t | Sebesség: 19,3 csomó |
| Hossz: 126,7 m | Szélesség: 16,8 m | Személyzet: 570 fő |
| Fegyverzet (1917-es állapot): 14 db 15 cm-es L/45 ágyú ; 6 db 7,6 cm-es légvédelmi ágyú ; 3 db 38,1 cm-es torpedóvető cső | ||
TÖRTÉNETE
Az Aurora (vagy helyes átírással: Avrora) nagycirkáló a bolsevik forradalom jelképe, ám az 1917-es események előtt és után is
mozgalmas pályafutást tudhatott magáénak. Építését 1897-ben kezdték el Szentpétervárott, s 1903 nyarán állt hadrendbe. Az orosz–japán háború idején az orosz
kötelék tagjaként a Csendes-óceánra hajózott. 1905 májusában a csuzimai csatában megsérült, de úszóképes maradt. A háború végéig Manila kikötőjébe volt
internálva. Miután visszatért eredeti szolgálati helyére, a Balti-tengerre, kiképzőhaóként szolgált, 1912-ig több diplomáciai utat tett különböző
kikötőkbe. Az első világháború kitörését követően partvédő szolgálatot teljesített, majd 1916 végén javítás céljából visszatért az akkor éppen
Petrográd névre hallgató állomáshelyére. 1917-ben legénysége kivette részét a februári forradalomból is, de közismertté az októberi események tették: ágyúlövése
adta meg a jelet a Téli Palota ostromára. Ezután a bolsevikok oldalán részese volt a polgárháború harci cselekményeinek, majd ismét kiképzőhajó lett, és
újfent több körutat tett a tengereken. A második világháború során legénysége kivette részét Leningrád védelméből. Az Aurora ágyúit leszerelték, s a
parton használták őket, a sérült hajó pedig sekély vízbe süllyedve, több sérülést szenvedve vészelte át a harcokat. 1944-ben emelték ki, helyreállítása
után ismét kiképzésre használták, majd az októberi forradalom 50. évfordulója tiszteletére múzeummá alakították át. Több javítást követően ma jó állapotban
tekinthető meg a Néva vizén.
Testvérhajói : Pallada, Diana
KÉPEK
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
