TECHNIKAI ADATOK
Vízrebocsátás: 1914 | Vízkiszorítás: 21.595 t (max.) | Sebesség: 20,4 csomó |
Hossz: 152 m | Szélesség: 27,9 m | Személyzet: 1087 fő |
Fegyverzet: 12 db 30,5 cm-es L/45 ágyú ; 12 db 15 cm-es L/50 ágyú ; 18 db 7 cm-es L/50 ágyú ; 2 db 7 cm-es L/18 ágyú ; 2 db 4,7 cm-es L/44 légvédelmi ágyú ; 4 db 53 cm-es torpedóvető cső |
TÖRTÉNETE
A korszerű csatahajó építését 1912-ben kezdték el, de testvérhajóival ellentétben nem Triesztben, hanem a Fiume melletti Danubius gyárban, így a
Szent István a legnagyobb magyar építésű hadihajó. Osztálya többi egységéhez képest más kazánrendszere és turbinái voltak, négy helyett két hajócsavart
kapott, s kisebb eltérések voltak a felépítményben is. 1915-ben állt hadrendbe, de a háború során jórészt a polai kikötőben állomásozott, azt gyakorlatilag
csak a lőgyakorlatok alatt hagyta el. Első jelentős harci bevetése végzetessé vált: 1918. június 9-én futott ki egy kötelék tagjaként azzal a
céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat. 10-én hajnalban olasz torpedóvető motorcsónakok támadtak a kötelékre. A Szent István
két torpedótalálatot kapott, oldalára dőlt, és 6 óra 12 perckor elsüllyedt. 89 ember veszett oda, de nagy volt az erkölcsi kár is, hiszen először
fordult elő, hogy egy csatahajót torpedókkal semmisítettek meg.
Érdekesség, hogy a Szent István pusztulását a kora reggeli időpont ellenére sikerült filmen is rögzíteni. Csatahajók esetében ilyen felvétel ezen kívül
csak a második világháborúban elpusztult HMS Barham-ról készült.
Testvérhajói : Viribus Unitis ; Tegetthoff ; Prinz Eugen
KÉPEK
KÖNYV
Balogh – Csepregi : A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története