Brit tábornok, politikus. A sandhursti akadémia elvégzését követően 1882-től szolgált tisztként. Részt vett a becsuánaföldi, a zuluföldi expedíciókban és a búr háborúban. 1905-től tábornok, 1910-től a lovasság főszemlélője. A háború kitörését követően Franciaországba megy, ahol először hadtest-, majd hadseregparancsnok. Annak ellenére, hogy az állóháborúban nem tudja igazán megmutatni lovastiszti erényeit, az ő sikereként emlegetik az 1917-es Arras-nál aratott győzelmet. 1917 nyarán átveszi a Palesztinában állomásozó erők parancsnokát. Újjászervezi hitehagyott seregét, és győzelmekben bővelkedő hadjáratot vezet. Novemberben Gázánál legyőzi a törököket, s ezzel megnyílik az út Jeruzsálembe, melyet decemberben elfoglal. 1918 szeptemberében Megiddónál mér vereséget a török erőkre, október 1-én bevonul Damaszkuszba. Ezután egyiptomi főmegbízottként (1919–1925) fontos szerepe van abban, hogy az országot önálló államként ismerik el (1922).
